- Odanézz... - Bökött előre Matt. Tekintetem pedig az övét követve egy rendkívülien csinos lányon akadt meg. Hűha, még a végén kénytelen leszek visszavonni azt a gondolatomat, mégsem olyan elfuserált ez a nap. Ellenkezőleg...
- Barátnőm van. - Mi tagadás, minden bizonnyal megérné az erőfeszítést, de ma este nem vágyom semmi újdonságra. Nincsen hozzá kedvem... Különben sem világos... Van barátnőm. miért érdekelne? - És... Nem az esetem. - Ha nekem lenne is olyan. Fogalmam sincs van-e, de ha igen, akkor szőke lenne. Nem azért mert vannak különösen butácskák. Egyszerűen csak mert ezt senki sem tudná megmagyarázni. Nem vagyok egy szent, sokkal inkább egy szemétláda sokszor, nagyon sokszor, de azt már nem lehet rám verni, hogy képtelen vagyok a gatyámban maradni egy dögös nő láttán. Arról nem beszélve, hogy egy telefonhívásba kerülne, hogy a külön bejáratú dögös bérbarátnőm megjelenjen, de... Ő is megérdemel egy szabad estét, amikor nem kell a kedvemet követnie. Esetenként szörnyen modortalan vagyok. Én is tudom. De még eddig egy nővel se találkoztam, aki ilyen jól viselte volna. Elvisel. Ez már magában nem minden napi.
- És neked is. Tee gerinctelen gennyláda. - Fordultam oldalra egy pillanatra, csakhogy emlékeztetni tudjam erre a lényeges apróságra. Furcsa mód nem magam miatt. Felőlem mindenki ott vágja gerincre az életét, ahol csak tudja, szeretné vagy akarja. Engem ez a legkevésbé sem érdekel. Sőt, hidegen hagy.
- De ha ma épp nem vagy a szófogadó jó fiúja... Tőlem nem fogja megtudni. Viszont ha jól veszem észre, akkor még most kapard össze a szemeidet, mert épp idetart. Dögös társaságunk lesz. - Erre inni kell.
- Haver... Egy tequilát... Tudod mit? Legyen egy dupla. - Ennek megint csúnya vége lesz? Nem egészen, mert holnap valakinek még dolgoznia is kell, attól tartok nekem kell, de attól még egy kis iszogatás hétköznap esténként sem tilos, ha valaki tud mértéket tartani, ha pedig nem, akkor cefetül másnaposan fog bemászni, ennyi.

Akik éreznek, azoknak a világ tragédia, azoknak, akik gondolkodnak komédia.