Üdvözlünk mindenkit a Pretty Little Liars FRPG oldalán! Jelenleg mi vagyunk az egyik legaktívabb - lehet, hogy az egyetlen aktív - PLL témával foglalkozó szerepjátékos oldal Magyarországon. Ha bármi kérdésed lenne, vagy csak elakadtál fordulj bizalommal a Staff tagok bármelyikéhez. Jó szórakozást és idő töltést az oldalon!
Staff;;

Az oldal megnyitása:
2014. Szeptember 20.






























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Vas. Szept. 21, 2014 2:43 pm-kor volt itt.


















» Camp of freedom
by -A Team Kedd Jan. 13, 2015 4:03 pm

» Twilight
by Clarissa Tate Szomb. Dec. 27, 2014 9:41 pm

» Bejelentések
by Clarissa Tate Kedd Dec. 23, 2014 4:34 pm

» Bones FRPG
by Charles Hemsworth Vas. Dec. 21, 2014 9:02 am

» Udvar
by Jennifer Rochester Szer. Nov. 19, 2014 8:13 pm

» Keresett karakterek
by Aaron Weston Hétf. Nov. 10, 2014 7:16 pm

» Highway to Hell - Arielle & Chuck
by Charles Hemsworth Hétf. Nov. 10, 2014 3:00 pm

» Tanterem
by Aaron Weston Hétf. Nov. 10, 2014 8:44 am


















A gyönyörű szép dizit Elenának köszönjük aki idejét és türelmét nem sajnálva megalkotta ezt a gyönyörű szép külsőt. A képek a deviantART-ról és a tumblr-ről származnak. Az effektekért úgy szintén Elenának tartozunk hálával. Az oldal története a Pretty Little Liars c. sorozat alapján készült. Néhány dologban eltérünk a sorozatban említett dolgoktól, de szeretnénk ha azért nem lenne akkora nagy változás. Értünk mi itt azalatt olyan dolgokat, hogy például Ariának gyereke születik Tobytól. Ez sosem történne meg, így hát ilyen komoly és nagy dolgokat ti se tervezzetek, ha kérhetjük. Az oldalon található történet - a bővített verzió amit beleírtunk a sorozatban történt dolgokhoz - CLARISSA ÉS SPENCER - fejéből pattant ki. Az oldalon található leírásokat úgy szint ők készítették saját megfogalmazással, saját ötletekkel ezért nem szeretnénk más oldalakon meglátni azokat!

Staff;;

Share | 
 

 Highway to Hell - Arielle & Chuck

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Charles Hemsworth
Ordinary people
avatar

• Tartózkodási hely : Rosewood, Pennsylvania
• Humor : Érdekelne?
• Hozzászólások száma : 21
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Hétf. Nov. 10, 2014 3:00 pm


Arielle & Charles


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Mert szándékomban áll valamiképp elmászni az ágyig. - Valami úton, módon. Nem lesz egy könnyű menet, de már az is kihívás volt, hogy az emeletre felmásztam vagyis felmásztunk, mert egyedül magamat ismervén meg sem próbáltam volna. Tökéletesen beértem volna a nappali kanapéjával, esetleg az egyik vendégszobával vagy akármivel. De ráesni azt nem akartam volna... Ezért még jövök neki eggyel, amit ugyan nem fogok hangoztatni, még a végén fájna, de magamban feljegyzem és nem fogom elfelejteni, más különben meg sem érdemeltem volna, hogy betuszkoljon abba a kocsiba, itthon pedig felrángasson idáig, aztán pedig még önmagam is képtelen voltam tovább megtartani, nemhogy kettőnket. De ezért egyszer még nagyon csúnyán lefogom itatni.
- Önmagam is alig tudtam megtartani, nemhogy kettőnket. A fél gárdát a pult alá ittam. -  Szégyenletes társaság. Még inni sem tudnak. Én pedig minimum háromszor annyi alkohollal a gyomromban is életképesebb leszek, ha egyszer kimászok az ágyból. De a mércét azt gondolom fenn tartottam, hogy senki sem lehet részegebb... Hát nem is volt részegebb senki.
- Ma sehová sem vagyok hajlandó menni, ha ez így jobban megfelel. Az atya úristennek se... Nem érdekel. A mai nap után a hétvégéig szabad vagy, ha minden igaz. - De ezt már nem ígérem meg. Annyit igen, hogy kettő perc múlva feltápászkodok, ha szó szerint négykézláb mászva fog is csak menni. Nem tudom miért van ez, de vele valahogy sokkal könnyebb elviselem a környezetemet, sőt egy kicsit talán még magamat is. Szóval, ha esetleg még valakinek eszébe jutna a születésnapom, akkor nagyon is nagy szükségem lesz rá.
- Ha anyu tervezne valamit ma estére, amíg alszom az lesz az egyedüli feladatod, hogy sürgősen lebeszéled róla mondván, hogy szerinted senkire sem leszek kíváncsi ma, ha felkelek és jobb, ha nem is próbálnak meggyőzni az ellenkezőjéről, mert úgysem sikerülne. - Ez így igaz is. Ma a legkevésbé, a hátam közepére se kívánnék mondjuk egy családi vacsorát, mert azt a nagyon komoly másfél centis hajam is szálanként tépném ki a boldogságtól.
- Nem Arielle, már vagy tíz perce bennem van a szándék, hogy meg kellene erőltetnem magam, kérek még kettőt és sikerülni fog. - Ebbe a tíz percbe az is beleszámít, hogy képes vagyok nyitva tartani a szemeim és még nem buktam vissza a vállára ismételten álomba merülve. Tényleg megerőltető mozdulatsor volt erőt venni magamon, megtámaszkodni az egyik kezemen, majd a hátamra lökni magam. Továbbra is úgy érzem magam, mint akin keresztül menetelt egy tank.
- Azt hiszem motiváció hiányában vagyok. - Nekem pillanatnyilag bárhol, de bárhol megteszi, de a hálószobaágyon mégis csak komfortosabb lenne, mint a hálószoba padlóján.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle Crawford
Ordinary people
avatar

• Foglalkozás : Ha elég pénzed van, úgyis rá fogsz jönni. :)
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Hahaha.. NO!
• Hozzászólások száma : 7
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Kedd Nov. 04, 2014 12:12 pm


Chuck & Arielle

[You must be registered and logged in to see this image.]
A reggelemet valahogy úgy képzeltem el, hogy a hűvös levegő és a halk madárcsicsergés fog ébreszteni a kora délutáni órákban, amikor egyik oldalamról a másikra fordulok a kényelmes ágyamban a puha ágyneműk között. Ezért is aztán szörnyen illúzióromboló az, hogy amikor észhez térek és megérzem az elzsibbadt testrészeimet a kemény padlón, valamint amikor kinyitom a szemem az őrülten, már - már kiabáló Chuck-ra leszek figyelmes, aki lassan már össze vissza mutogatni is kezdhetne az sem lenne furcsa most tőle. Na de miért van ébren? Azt mondta senki ne keltse fel, még akkor sem, ha meghalt valaki. Kábultan kezdek el apró mozdulatokat tenni, miközben ösztönösen az arcomhoz emelve a kezeimet megdörzsölöm a szemeim.
- Chuck! - ásítok hatalmasat, mire a kezem automatikusan a szám elé tartom, el tudom képzelni milyen szörnyen festhetek most, ebben a kinézetemben biztosan nem mondaná rám, hogy én vagyok álmai nője, bár attól tartok, hogy egyéb más esetben sem, ha csak a helyzet meg nem kívánja. - Kérlek ne kiabálj, zakatol a fejem és miért vagy ébren, tudtommal nem halt meg senki. - nézek rá hunyorogva, ahogy körvonalazódik előttem erős és karizmatikus kinézete, de ma reggel a szokásosabbnál is pocsékabbul fest, ezt pedig azt jelenti, hogy a parti nagyon jól sikerült. Ha lenne hozzá most energiám vállba veregetném magam, dagad is a mellem a büszkeségtől így korán reggel, már csak egy kérdés maradt, még pedig az, hogyan fogounkk innen felkelni.
- Ugye tudod, hogy megérdemelnél egy kupán vágást, amiért itt kellett aludnunk a földön, bár tisztában vagyok vele, hogy nekem sem benned kellett volna megkapaszkodnom, de könyörgöm hozzád képest az ingoványos mocsár versenybe sem szállhatott volna. - kezdek bele a magyarázkodásba, majd pár percig csak bámulok rá, bizonyára épp feldolgozza az információt én pedig azon gondolkozom, hogyan folytassam tovább ezt a gondolatmenetet, de semmi épkézláb dolog nem jut eszembe. - Mindegy, felejtsd el, kibírom, bár egészen elzsibbadtam, viszont kérlek mond, hogy ma nem kell sehová sem mennünk, ugye nem kell? - nézek rá, amolyan kérlelő pillantásokkal bár feltételezem a már rég elmosódott sminkem alóli pillázással nem nagyon győzhetek meg senkit sem, főleg nem Chuck-ot. - Ha nem kell mennünk sehová, akkor én esküszöm, hogy ma rendbe hozlak, csinálok neked fürdőt meg reggelit, ha kell meg is masszírozlak, csak ma ne kelljen sehová se mennünk, mert nincs kedvem az unalmas diplomata stílushoz. - folytatom, majd mocorogni kezdek, hogy végre életet leheljek az elernyedt testrészeimbe.
- Mond csak, ugye nem akarod a nap további részét itt tölteni? - simogatom meg a kezét, mellyel jelzem feléje, hogy addig én sem fogok tudni megmozdulni, amíg ő nem kel fel. Ilyen ez a popszakma, valamit valamiért.


You and me together,
nothing is better.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Charles Hemsworth
Ordinary people
avatar

• Tartózkodási hely : Rosewood, Pennsylvania
• Humor : Érdekelne?
• Hozzászólások száma : 21
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Pént. Okt. 31, 2014 3:04 pm


Arielle & Charles


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Ajól ismert másnaposság... Megmozdulni is a nehezemre esik, de fel kéne tápászkodnom innen, de előbb inkább megerőltetvén az emlékeim jó lenne tudni hol van az az innen, hol a fenében vagyok, mikor is van az a most? Oké... Hazaértünk. Az megvan. Én inkább támolyogtam, de az most lényegtelen. Aztán... Aztán az emeltre is felmásztam még. Teljesítmény. De abba biztos vagyok, hogy az ágyamig már nem jutottunk el, szóval kizárt, hogy leestem volna. Jó tudni, hogy az üvegasztalra sem vágódtam rá, mert nem üvegszilánkokban fekszem. A pofám sem véres, inkább csak nyálas, vagyis kétlem, hogy bennem jelenleg áramlana bármi is a pián kívül, mivel irgalmatlanul berúgtam, erre pedig nem csak emlékszem. Esküszöm, még most is részeg vagyok. Sőt, még holnap is az leszek, mert ennyit inni... Kegyetlen volt. Az elkövetkező néhány nap pedig legbelül a pokol lesz, de túlélem, csak most másszak el az ágyamig. De legalább nem a friss levegőn ébredtem, nem is a medence mellett, nem is egy kád vízben, nem is a mosdóba kapaszkodva aludtam el. Szóval, mégsem olyan vésze a helyzet, csak nem érezném mindenem vagy egy tonnásnak, könnyebb volna megmozdulni. Szóval, az elmászok az ágyig vagy a kanapéig dologgal nem is fogtam annyira mellé, bár azt hiszem a hálóban vagyok... vagyis vagyunk. Bassza meg. Már megvan. Kurva életbe.
- Arielle... - Szólongatni kezdtem, miközben a fejem még mindig a vállán pihen. Hát ez... Nem jó. Mert akkor nagy valószínűséggel a földön fekszünk, ahová úgy kerülhettünk, hogy az egy az egyben ráestem.
- Arielle, hol vagyunk? - Fogalmam sincs mióta lehetünk a földön, de bízom benne, hogy nem nyomtam ki belőle a szuszt is. Oké. Én mondtam, hogy vérfürdő lesz, ha bárki felmer kelteni, de ez arra az esetre nem vonatkozik, ha részegen elveszítem az kontrollt és mindketten kitaknyolunk, bár ha elalszom egy atombomba sem keltene fel egy könnyen, kivéve ha Mrs. Hemsworth-nek hívják, bár Tőle alkohol nélkül is felmegy a vérnyomásom, szóval lehet még jobb is, ha iszom, bár így is-úgy is tudom, mivel húznak fel.
- Arielle, ugye egyben vagy még? - Nem vagyok épp pehelysúlyban. Kilencven kiló, az mégis csak kilencven kiló és csak ráestem, vagyis inkább csak dőltem, mert már esni sem volt erőm, arra emlékszem. Onnantól pedig filmszakadás. Szerintem fél perc sem kellett ahhoz, hogy elaludjak. Ezek szerint az a kísérlete is kudarca fulladt, hogy nagy nehezen lelökjön magáról. De nem is kellett volna velem eddig szenvednie. Bőven elég lett volna az is, ha betuszkol a kocsiba, vagy hazaérve megbizonyosodik róla, hogy még egyben vagyok... Elvégre az már nem tartozik a munkakörébe, hogy részegen keresztülhúzzon az egész házon. Vigyáznia már nem kell már, de mégis velem maradt.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle Crawford
Ordinary people
avatar

• Foglalkozás : Ha elég pénzed van, úgyis rá fogsz jönni. :)
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Hahaha.. NO!
• Hozzászólások száma : 7
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Hétf. Okt. 27, 2014 9:34 am

Chuck & Arielle

[You must be registered and logged in to see this image.]
Mindig is tudtam, hogy Chuck-nak van humora és ebből kifolyólag néha szolidan mosolyogtam mellette ahogy kell, ha valami flancos partin például egy oda nem illő megjegyzéssel boldogította a résztvevőket, tette mindezt úgy, hogy soha senkinek nem tűnt fel, hogy az ifjabb Hemsworth épp keményen elküldte őket melegebb éghajlatra. Na de amit most kiejtett a száján azt nem bírtam egy kedves mosollyal díjazni, főképpen úgy, hogy az alkohol már rajtam is bőven eluralkodott, igaz én még tisztában vagyok vele, hogy ki vagyok, hol vagyok és mit csinálok, de valljuk be, amióta bejöttünk a fűtött lakás csak tetézte a mámoros pillanatokat, így van ez ugyanis, a melegben jobban üt az alkohol.
- Szóval Pikachu? - nevetek fel hangosan miközben minden addigi tevékenységemet abbahagyom, mert ezen ha nem hangosan hahotázva nevetnék, biztos isten, hogy itt terülnék el mentem és már rendelhetnék is nekem a legújabb díszkoporsót, na nem mintha bárki is arra vállalkozna, hogy majd eltemet, Chuck nyilván nem tenne nekem ilyen szempontból szívességet, Gerard meg inkább elásna a hátsó kertben, mintsem, hogy fizetnie kelljen utánam, túl drága lettem már neki így is, bár azt beláthatja, hogy én hozom az üzlete jó részét, tekintve, hogy én tartom itt Mr. Tökéletes-t. Persze előzőleg is jó pénzt kereshetett rajtam, rengeteg személy barátnője voltam már ide s tova úgy 7 éve, tehát ha valaki itt jól végzi a munkáját és megéri  a pénzét, akkor az én vagyok.
- Sietek, sietek, csak ne aludj el! - térek vissza előző tevékenységeimhez, majd gyorsan próbálnék valamit tenni, de amikor megtámaszkodom benne és mindketten elborulunk, akkor már tudom, hogy innen nincs visszaút. Persze gondolhattam volna, hogy még ennyire sem lehet stabil, hogy amíg felállok megtámaszkodjak rajta, kisebb csoda volt, hogy nem egyszerre csapódtunk be a padlójába, engem totál odapréselve, akár a holnap reggeli palacsinta. Szép elgondolás.
- Ugye most nem akarsz aludni? - teszem fel a kérdést, amikor a fejét viszonylag óvatosan a vállamra dönti, de választ már nem kapok, pedig percekig szólongatom őfelségét, hogy mozduljon meg. Nem akarok a földön aludni, de mivel félig mégis csak rajtam fekszik én sem tudok semerre sem menekülni, ez a padló pedig egy idő után borzasztóan kemény lesz, holnap pedig mindketten úgy fogunk felkelni, mint egy nyolcvan éves, öreg házaspár.
- Chuck, kérlek, ébresztő! - ütögetem meg a hátát óvatosabban, azért nem akarom, hogy rám morduljon, de az is lehet, hogy ez már teljesen felesleges, hiszen világosan elmondta, nem szeretné, ha felébresztenék. Akkor pedig kénytelen leszek magam is elviselni a szőnyeget, meg hogy épp párnának használnak. Nagyot sóhajtva helyezkedem el, már amennyire ez lehetséges, és a kezemmel átkarolom a rajtam kényelmesen pihenő férfit.
- Ezért holnap mindketten, nagyon, de nagyon szenvedni fogunk. - jegyzem meg, majd plafonra szegezve tekintetem, várakozok, hogy meglepjen az álom, bár lehetséges inkább a reggelt kellene várnom, mert hogy aludni nem fogok az biztos.
- Jó éjszakát, Chuck! - adok gyorsan egy puszit a fejére, majd én is lecsukom a szemem, talán még sem lesz annyira nehéz elaludnom.


You and me together,
nothing is better.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Charles Hemsworth
Ordinary people
avatar

• Tartózkodási hely : Rosewood, Pennsylvania
• Humor : Érdekelne?
• Hozzászólások száma : 21
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Pént. Okt. 17, 2014 2:32 pm


Arielle & Charles


[You must be registered and logged in to see this image.]
- V- Nem, Donald kacsás. Pikachu-s Arielle, pikachu. Pika pika pika chu... - Nem, nem vagyok jól. A részeg is túl finom kifejezés lenne a jelenlegi állapotomra, mert szerintem azon a szinten már túlléptem, amikor részeg vagyok. Azt hiszem maradéktalanul sikerült bepótolnom azt az alkoholmennyiséget, amit az utóbbi években a szülinapomon elszalasztottam, mert ma kegyetlenül berúgtam, ami tagadhatatlan, de az is, hogy milyen istentelenül beteg leszek. Ezután már komolyan csakis egy valami hiányzik az életemből és a másnaposságomhoz... Egy anyai fejmosás. De ha a kedves barátnőm nem fog kiállni mellettem, miután ez az egész az Ö zseniális ötlete volt azt sem fogja elfelejteni, mert nagyon nem vagyok kíváncsi és nem akarom hallgatni azt, ahogy anyu mossa a fejem, hogy mégis hogyan hozhattam Őt ilyen helyzetbe. Holnap... Vagy mindenki hagy aludni vagy mindenkit kinyírok a puszta tekintetemmel. A mobilomat is valahol jó messzire akarom magamtól tudni, mert még véletlenül se akarom meghallani, hogy cseng. Inkább könyveljük el egy-két napra, hogy meghaltam, bár amúgy is elég életképtelennek érzem magam, szóval lényegtelen. Ami pedig a "csak és kizárólag akkor kelts fel, ha ég valami vagy meghalt valaki, de inkább akkor se, mert neki már úgy is mindegy" dolgot illeti komolyan is gondoltam.
- Már nem élek... Siess. - Ami annyit jelent, hogy bármelyik pillanatban kidőlök, eldőlök és annyi, mert onnan már reggelig esélytelen, hogy felkaparjon. Legfeljebb annyira menne, hogy Őt is magammal rántanám és mindketten a földön öltenénk az éjszakát, ahol valljuk be nem túl kényelmes, de részegen nem is annyira feltűnő. csak legyen valami alattam, ami nem mozog, nem forog és jó éjt.
- Nem akarlak szenvedtetni. Csak valahogy rángasd le rólam az övemet meg a pólómat... - Annyi elég. Nem mintha így ruhástól, mindenestől nem lennék képes elaludni. Egyedül jó eséllyel a hálóig sem értem volna el, még a nappaliban megadtam volna magam az legelső alvási alkalmatosságnak, ami az utamba akad, vagyis aminek nekimegyek, megbotlom benne, édes mindegy, csak ne zavarjanak, amíg nem ébredek fel, ami lehet csak valamikor a késő délutáni órákban fog megtörténni, legalábbis nagyon remélem.
- De... Én már határozottan készen vagyok, csak hagyj valahol eldőlni. - Minden erőmmel arra kell most összpontosítanom, hogy valahogy megálljak a lábamon, mert ha ráesnék az egyikünknek se lenne egy kellemes élmény, de akkor sem, ha esetleg az üvegasztalra esnék, szóval a lényeg, hogy nem bírom már magamat tartani, félig-meddig már így állva alszom.
- Egy részeg emberbe soha ne akarj megtámaszkodni. - Ezt már a földön heverve jegyeztem meg, miután mindketten bravúrosan kitaknyoltunk. Mondhatni éppen csak annyi kellett az egyensúlyom végleges elvesztéséhez, hogy Arielle bennem akart megtámaszkodni, én pedig egymagam is alig álltam már a lábamon. Megadva magam döntöttem fejemet a vállára és a következő tíz másodpercben el is aludtam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle Crawford
Ordinary people
avatar

• Foglalkozás : Ha elég pénzed van, úgyis rá fogsz jönni. :)
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Hahaha.. NO!
• Hozzászólások száma : 7
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Pént. Okt. 17, 2014 11:10 am

Chuck & Arielle

[You must be registered and logged in to see this image.]
Ha tudtam volna, hogy ez lesz az esténk vége, lehetséges hogy kétszer is meggondolom, hogy engedjem-e Chuck-nak azt, hogy ennyit igyon, bár nagy a valószínűsége, ha megtiltom neki annál inkább is döntötte volna magába a piát, csak azért is, hogy nehogy eleget tegyen az én kérésemnek. Másfelől biztos felhozta volna, hogy aki itt kéréseket kérhet, engedményeket tehet, az még mindig ő, mert ő adja a pénzt és nekem semmi más feladatom nincsen, mint hogy az igényeinek megfeleljek, tehát fogjam be szépen a csöpp számat, ami a helyzetekben igenis hatalmasra tud nyílni és álljak szépen tovább vagy kezdjek el én is iszogatni vele. Ha jobban belegondolok persze mégis milyen születésnapi party az, ahol nincs pia, főleg úgy hogy maga Brian Johnson szállítja az eső osztályú hangulatot, ami azért elég sok mindent elmond a végkimenetelről és akárhogy is csavarjuk a történetet, a végén mindig ugyanoda lyukadunk ki, valaki tuti részeg lesz. És hogy kicsoda? Hát persze, hogy Chuck!
- Egyébként szívesen eljátszanám veled ezt a játékot, de mégis miféle nőszemélynek tartanál utána, plusz nem akarom hetekig azt hallgatni, hogy kihasználtam a helyzetet. Másfelől, ha te mondasz valamit úgy sem hagynál addig békén, míg én sem mondtam el valamit, szóval nem kell aggódnod, én aztán nem teszek fel keresztkérdéseket, bár a nem létező Donald kacsás alsód még mindig érdekelne. - nevetgélek, ahogy a szavaimat ecsetelem feléje, miközben megpróbálom lehámozni róla a cipőjét, amely nehezebb feladatnak bizonyul, mint azt előzetesen hittem, hiszen össze vissza mocorog, így lehetetlen hozzá férni. És még csak a cipőnél tartok, mi lesz ha a többi ruhadarabot kell majd leszednem róla, azt hiszem már most fájhat a fejem, nem csak a holnapi józanodás alkalmával.
- Chuck, csak egy picit, kérlek. - kapom fel a fejem és megemelem az ujjaim is, hogy mutogatással jelezzem feléje a kérésem nyomatékosítva, majd egy kedves és kérlelő mosolyt is megresztek feléje, amely őszintébb mint eddig bármikor. Ha ezt nem értékeli, akkor nem tudom, hogy mit kellene még hozzátennem.
- Ha így folytatod tovább, soha az életben nem vetkőztetlek le. - próbálom komolyra fordítani a szót, majd elgondolkozom, hogy tulajdonképpen mit is ejtettem ki a számon, ami azt hiszem más helyzetben igazán kellemetlen lehetne. Na nem mintha nem láttam volna még Chuck-ot hiányos öltözékben, mert igenis láttam, hiszen jártunk strandra megmutiból, hogy mi milyen tökéletes páros vagyunk. De ez így akkor is teljesen más, mindenesetre ha szerencsém van akkor ő holnap reggel erre már úgy sem fog emlékezni és akkor elfelejthetjük, hogy én is össze vissza beszéltem az este folyamán.
- Szóval csak azt akartam mondani, hogy kétlem, hogy például abban az övben akarsz aludni, nem hiszem hogy túl kényelmes lenne. - bökök az említett kiegészítőre, majd szemlélgetni kezdem a félig már alvó állapotban lévő férfit.
- Chuck, te nem is figyelsz rám! - kezdek csettintgetni a szeme előtt, hogy ne hogy még véletlenül így aludjon el. - Chuck, hallod koncentrálj, a hangomra, még nem vagyunk kész! - hadarom el gyorsan a mondanivalóm, de láthatóan ennek semmi hatása. Na de mikor is volt hatása annak, amit én neki mondtam? Elképesztő alak, már értem, hogy a legtöbben miért nem kedvelik és én meg amilyen ostoba vagyok, talán pontosan ezért kedvelem ennyire, mindig is tehetségem volt az önimádó bunkókhoz, miután Gerard mellett nőttem fel, aki szintén ezen személyek táborát erősíti. Persze azért Chuck teljesen más, mert belé még szorult némi jóérzés és olykor, ha megerőlteti magát akkor kedvesség és figyelmesség is, nem úgy mint az előbb említett személybe.
- Tudod mit? Inkább játszunk mást, csak amíg sikerül ezt a sok ruhát eltávolítanom rólad, koncentrálj már! Mondjuk mesélj el valami történetet vagy valamit, amit még nem tudok rólad. Na mit szólsz? - nézek fel rá, majd az egyik karjára teszem a kezem, hogy ott megtámaszkodva próbáljam felhúzni magam és felálljak, de ez elvetélt ötlet, hiszen túl ingatag alapokon ringatózó pontot választottam, így hatalmasat esem visszafelé és azt hiszem Chuck-ot is sikerült magammal rántani, kész csoda lesz, ha nem esik rám. Gratulálok Arielle, megint megcsináltad.   


You and me together,
nothing is better.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Charles Hemsworth
Ordinary people
avatar

• Tartózkodási hely : Rosewood, Pennsylvania
• Humor : Érdekelne?
• Hozzászólások száma : 21
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Kedd Okt. 07, 2014 11:57 am


Arielle & Charles


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Volt már rosszabb is... A padló még mindig komfortosabb, mint egy káddal teli hideg vízben ébredni. Szóval, ha kidőlök akkor csak menj aludni. Túlélem... Részeg vagyok. Reggel pedig irgalmatlanul beteg is leszek. - Az is komoly, hogy eddig még semmi sem köszönt vissza. Az pedig már csak egy részletkérdés hol fogok elaludni. Egész pontosan ott, ahol kidőlök, végleg, mert abban igaza van, hogy akkor azon már a jó isten sem segít. Egyedül pedig kétlem, hogy feltudna kaparni bárhonnan is. Nekem pedig jelenleg tökéletesen megfelelne a kanapé is... Egyedül legalábbis eddig még nem sokszor tudtam összehozni, hogy az ágyamban is ébredjek fel. Félholtan az alkoholtól egy férfi bárhol, akárhol képes elaludni, még az erkélyen is. Számomra semmi sem lehetetlen. Csak akkor vagyok nagyon dühös, másnaposan meg aztán főleg, ha nem hagynak aludni. Kialvatlanul elviselhetetlen tudok lenni... Igen, rosszabb,sokkal rosszabb, mint általában. Legalább amíg alszom nem vagyok tudatomnál, nem érzem kibaszottul szarul magam, nem érzem, hogy szédülök, nem forog velem a világ, nem fáj a fejem... A fejem.
- Szóval, egy levél fejfájás csillapítónak az éjjeli szekrényen tudnék örülni reggel... Vagy inkább délután. - Képes leszek az egész napot átaludni, de még akkor is kegyetlenül mosott állapotban fogok lenni, szóval jól fognak jönni azok a gyógyszerek. A fejem az most is megvan, tudom, mert rohadtul nehéznek érzem és egyre jobban húz lefelé.
- Persze... - Eddig is tudtam, de nyíltan ezt aligha fogom kimondani is, elvégre Chuck Hemsworth holtrészegen is Chuck Hemsworth, ezen pedig a jó isten se tudna változtatni, de attól még persze, hogy tudom azt, hogy őrült nagy mázlim van vele. Talán csak egy kicsit másképp gondolok erre, mint Arielle, de neki erről nem kell tudnia és annyira nem lenne fair magammal szemben, ha mindez önkívületi állapotomban bukna ki belőlem. - De ha most részegen bármit is bevallanék egész életemben azt hallgatnám, szóval felejtsd el. - Szóval, el kellene kussolnom, sürgősen. Igazság szerint azzal sem vagyok tisztában, hogy még ébren vagyok vagy már alszom és csak álmomban össze-vissza hadoválok. Az nem lenne túl jó. A férfiúi büszkeségemre nézve biztosan nem. Mert tényleg még nagyon, nagyon, nagyon hosszú ideig kellene hallgatnom, amit nem szeretnék, azt pedig nem akarom.
- Ugye nem most akarod eljátszani velem a részeg ember mindig igazat mond játékot? - Velem ezt józanul is el lehet játszani, hiszen mindig őszinte vagyok. Bunkón, sértőn, önzően, fájdalmasan őszinte. Arielle pedig így is kedvel. Hazudhatnék, de inkább őszintén azt mondom, hogy nem tudom megérteni. Azt viszont nagyon remélem, hogy ebbe a témába nem most fogunk belemenni. Fogalmam sincs mire lenne szükségem... Egy észhez térítő pofonra, egy vödör jeges vízre. Tényleg nem tudom. De az eszem az mára már felmondta a szolgálatot, a lelkem is alszik, csak még én nem. Én még támolygok.
- Arielle, ez nem fog menni. - Mondtam sürgetve, mert határozottan érzem, hogy pillanatokon belül valamerre esni fogok. Azt nem tudom, hogy előrebukok, hátra vágódom vagy oldalra, de azt biztosan tudom, hogy kezdek kikapcsolni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle Crawford
Ordinary people
avatar

• Foglalkozás : Ha elég pénzed van, úgyis rá fogsz jönni. :)
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Hahaha.. NO!
• Hozzászólások száma : 7
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Kedd Okt. 07, 2014 10:44 am

Chuck & Arielle

[You must be registered and logged in to see this image.]
Tulajdonképpen igen, teljesen jogosan érdemeltem meg a gratulációt, még akkor is ha ő nem éppen kitüntetésnek vagy dicséretnek szánta, de ez legyen a legkevesebb, mert én mégis annak vettem.
- Igen, kedvellek, mert én nem más nők vagyok, meg nem akárkik, ezt jobb ha tudod. - mosolyodom el és ezzel tulajdonképpen magam részéről lezártnak is tekinteném a dolgot, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ő ezt nem fogja majd annyiban hagyni és kérdezősködni, meg faggatózni fog, hogy ennek mélyremenő részleteit megtudja. És ha belegondolok, hogy még azt sem magyaráztam el neki, hogy miért tartom különlegesnek, akkor úgy érzem, hogy bizony elég kellemetlen szituáció, azaz szituációk elé fogok nézni rövid időn belül. Persze azért titkon kicsit remélem, hogy már el is felejtette ezeket és akkor segítek neki leöltözni, aztán elfektetem aludni, én pedig majd keresek egy szimpatikus és kényelmes helyet a nappalijában és akkor minden rendben lesz, nyugodtan aludhat mindkettőnk. Bár lehet, hogy kicsit közelebb kellene maradnom, szóval ha bérletet kell váltanom, akkor mégis csak az egyik foteljára fogok szavazni, hogy tudjak rá figyelni, mert részeg embert nem illik egyedül hagyni, mi van ha például akkor történik vele valami, amikor én nem vagyok itt? Végül is én szerveztem meg neki a meglepetésbulit, én cibáltam oda egy semmitmondó hazugsággal és én voltam az, aki mindenféle őrültségbe belerángatta, még Brian-t is meggyőztem, hogy legyen ott. Igaz azt itt meg kell jegyeznem, hogy Chuck-ot sem kell félteni, nem éppen úgy tűnt, mint akit nagyon győzködni kell, hogy részt vegyen a partin.
- Ne aggodalmaskodj, nem fogom hagyni senkinek, hogy felkeltsen, ha kell őrt is állok az ajtód előtt. - kuncogok halkan, ahogy ezt megjegyzem a számára. Bár azért mégis egy kicsit vicces lenne, ha reggel hangosan a nyakába ugranék, hogy jó reggelt, ezzel is kiugrasztva őt a kényelmes és puha ágyából és valószínűleg a legédesebb álmából, amivel irtózatos fejfájást okoznék. Igaz az így enélkül is meg lesz. De azért vicces így elképzelni, és mivel rólam van szó kétszer sem kellene mondani, tudjátok hogy van ez: " Ne vígy engem kísértésbe, mert odatalálok magam is "
- Segítek, segítek, de ha összeesel itt nekem, azon már a jó isten sem segít. - nyúlok utána, amikor ellöki magát a faltól, mert még a végén vagy hanyatt vágódik, vagy előreesik vagy csak úgy simán összeesik előttem. Persze, más helyzetekben örülnék ha a lábam elé borulna, na de így? Az egyik kezét átvetem a vállamra, hogy valamennyire megtámasszam, a másik kezemmel pedig a mellkasánál tartom meg, aztán elindulok vele a szobája felé.
- Ugye tudod, hogy őrült nagy mázlid van velem? - teszem fel a kérdést, amire igazából nem várok választ, csak úgy megjegyeztem, mert ebben a helyzetben most eléggé helytálló. Lássuk be, ki csinálná ezt szívesen végig Chuck-kal? Nem hiszem hogy nagyon tolonganának, persze ne legyen igazam. Mikor a szobája ajtajához érünk, kinyitom az ajtót, majd a lábammal meglökve ki is tárom, hogy beérhessünk, aztán pedig a kezemmel percekig a villanykapcsoló után nyúlkálok, hogy egy kis fényt varázsoljak az amúgy vaksötétségbe. Miután ezt az apró varázslatot elvégzem, igyekszem Chuck-ot biztos pontra terelni, ez pedig jelen esetben egyetlen egy dolog és az, az ágya.
- Csak addig maradj nyugton, amíg segítek leöltözni, utána aludhatsz végre. - guggolok le elé, miután úgy érzem talán képes lesz megülni úgy kettő másodpercig, hogy le tudjam húzni a cipőjét. Persze az is meglehet, hogy most tévedek és végül igazán fájdalmas mozdulatban lesz részem, ha mondjuk orrba rúg, de erősen reménykedem az első variációban, ha csak nem alszik el azonnal.  


You and me together,
nothing is better.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Charles Hemsworth
Ordinary people
avatar

• Tartózkodási hely : Rosewood, Pennsylvania
• Humor : Érdekelne?
• Hozzászólások száma : 21
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Szer. Szept. 24, 2014 12:03 pm


Arielle & Charles


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Oops... Sebaj, a Te aranyos mosolyodnak mégis ki lenne képes ellenállni? Azon túl pedig mindenről Te tehetsz. - Nem áll szándékomban felnyalni sehol se, de sosem lehet tudni. Azért az utóbbi időben nem volt jellemző Charles Hemsworth-re, hogy tajtrészegen mászott volna haza. Viszont, ha Arielle nem erőszakolt volna ki a kocsiig, akkor most valószínűleg egy kis kanapén éjszakáznék, ahol reggelre a másnaposságom mellé társulna a pazar nyak, hát- és derékfájás. Mivel előfordult már, hogy nem kockáztattam meg, hogy fasza gyerek leszek és akkor is felvánszorgok a emeletre, így csak csak a nappaliig sikerült elküzdeni magam. Másnap pedig nem egyszerűen beteg voltam, de mozgáskorlátozott is, legalábbis még félig fekvő helyzetben sikerült összehozni, hogy lemásszak a kanapéról, a szédülés, fejfájás az már a hab volt a tortán. De most bízom Arielle-ben, hogy nem enged szenvedni és nem az erkélyen vagy a kádban fogok felébredni, mert azt sem jelenthetem ki, hogy arra még nem volt példa. Ruhástól egy kád kurva hideg vízben vagy a friss levegőn az erkélyen... Feltalálom magam. A hideg zuhanyt most sem vetném meg, csakhogy nem vagyok abban az állapotban, hogy vállalkozzak is rá. Inkább csak aludni akarok... Aki pedig fel merészel kelteni reggel, vagy inkább délután azt a puszta tekintetemmel fogom kivégezni. Számomra most lényegtelen mennyire forog a világ, mivel arra sincs már fölösleges energiám, hogy a szemeimet nyitva tartsam, szóval inkább csak a fejemben tapasztalom, hogy szédülök.
- Ezek szerint kedvelsz. Gratulálok... Ez eddig nem sok nőnek ment. - Talán, mert nem is engedtem? Az meglehet. Nos, nem vagyok egy csapatjátékos. Túl önző vagyok, modortalan és egy ignoráns tuskó. De ezek szerint van, aki az ezernyi hibámmal is tud kedvelni. Én pedig számos csinos nő közül pontosan abban az egyben bíztam meg. Nem nevezném sem ösztönnek, sem megérzésnek. Fogalmam sincs... Én csak... Nekem csak... Tényleg lövésem sincs. Ehhez meg már túl részeg is vagyok.
- Kérlek, csak akkor kelts fel, ha meghalt valaki. Sőt, akkor se, mert akkor neki már úgyis mindegy. A lényeg, hogy senki se ébresszen fel. - Mert azért nem egyszerűen morgok és taccsra van vágva az egész napon, de azért eléggé zabos tudok lenni. Először is, mert másnaposan, amikor alig élsz senkire sem vagy kíváncsi. Másodszor pedig, mert legalább akkor mellőzzenek, amikor szenvedek és rohadtul nem érdekel semmi leszámítva a fejfájás csillapítót és esetleg egy erős fekete kávét, ha felkeltem.
- Oké, csak előbb segíts eltámolyogni a hálóig... - Löktem el magam a faltól, ami nem volt valami jó ötlet, mert a fejem most valahogy nagyon is előrehúz. Nem véletlenül vagyok olyan makacs, de azért nem szeretném próbára tenni mennyire is vagyok keményfejű. Az is kész szerencsének tekinthető, hogy a saját lábamba akadva nem taknyoltam ki.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle Crawford
Ordinary people
avatar

• Foglalkozás : Ha elég pénzed van, úgyis rá fogsz jönni. :)
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Hahaha.. NO!
• Hozzászólások száma : 7
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 29

TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Szer. Szept. 24, 2014 10:32 am

Chuck & Arielle

[You must be registered and logged in to see this image.]
Nos azt kell, hogy mondjam előzetes terveim szerint a Chuck-nak szervezett születésnapi buli, sokkal jobban sikerült, mint ahogy azt elterveztem és ezt az éppen mellettem kúszó és mászó mellékelt ábra is mutatja, akit ha nem személyesen látnának bizonyos személyek el sem hinnék róla, hogy ez bizony Charles Hemsworth. Bevallom, ha nekem valaki a parti előtt az állítja, hogy ő rocker felszerelésben fog a Brian által előadott ACDC számokra tombolni, akkor bizonyára hangosan kinevetem és még őrültnek is titulálom mindemellett, de most, hogy sikerült megtapasztalnom, hogy mulat a felső tízezer, már kicsit sem lenne olyan hangos az a kacaj.
- Chuck, csak egy picit halkabban, ha felkelted apukádat, nekünk végünk. - próbálok vele egyensúlyozni az emelet felé, de egy közel kilencven kilós csupa izom férfit elég nehéz irányba mozdítani, főképpen nekem, aki hozzá képest még mindig nagyon kicsi és törékeny vagyok, nem utolsó sorban én nem járok konditerembe, szóval közel sem ütöm meg a mércéjét a néhai szabadidőmnek titulált esti futásokkal. Persze nyilván nem örülnék neki, ha Preston úr most így látná a fiát, mert akkor valóban tény és való, hogy lehúzhatnánk a rolót, mert mindenki meg tudná, hogy Chuck és én valójában nem vagyunk egy pár, csak nagyon hitelesen előadjuk ezt. És akkor már bizony évek múlva arról mesélnének a városban mindenhol, hogy hogyan tört ki a harmadik világháború azon a sötét estén, a Hemsworth villa falai között. Elég drámai lenne, azt hiszem. - Egyébként pedig, ha épp tudni akarod eddig nem igazán fordult meg a fejembe, de ha ilyeneken gondolkoznék, annak sem te lennél az oka. - mosolyodom el, ahogy egészen nyiltan kezdek vele beszélni, mert azért az alkohol nálam is megtette kellő hatását, ilyenkor magam is hajlandó vagyok még annál is többet beszélni, mint egyébként és még annál is őszintébb lenni, mint ami megengedett. Hiszen jól tudom, hogy ha egyszer el akarnék menni, akkor az Gerard zsarnoksága miatt volna és azért mert nem adja meg nekem azt ami kijár, sem emberileg sem máshogy, ha már a fizetésemmel nem számolhatok, nem is tudom miért ábrándozok olyanokról, hogy tisztelet meg ilyesmi. Miután nagy nehézségek árán valahogy eljutunk az emeletre, kicsit kifújom magam, most azért bevallom örülök, hogy én annyira nagyon részeg nem vagyok, mármint persze ittam bőven, de még azért mindig szebb látványt mutatok, mint az előttem szédelgő férfi, bár neki most az egyszer elnézzük, hiszen ő volt a szülinapos.
- Itt maradok. - válaszolom egyszerűen, amikor szinte a falhoz dönt, mert elveszti az egyensúlyát, az hiányzik nekem, hogy még itt összeessen és valamijét jól lezúzza, akkor aztán másnap magyarázkodhatnánk, miért van egy hatalmas púp például a fején. Automatikusan támasztom meg az egyik kezemmel, majd a másikat a mellkasára csúsztatva pihentetem meg, ahogy a szemeibe nézek és válaszolok neki. - De akkor itt az ideje, hogy aludj, azt hiszem elég sokat ittál és tomboltál már, jöhet a megérdemelt pihenés. - mosolygok rá szüntelenül és még kedves is vagyok, ami nem azért van mert megfogadtam, hogy kedves leszek, hanem egyszerűen csak jön belőlem. Úgy tűnik, hogy iszom, mindig kedves vagyok és elfelejtek hisztizni. - Gyere, segítek levenni a ruháidat. - próbálnék arrébb lépni, de mivel elég közel állunk egymáshoz, mögöttem a fal, előttem meg Chuck, így nem tudok megmozdulni, csak várok, hogy tegyen vagy mondjon valamit.


You and me together,
nothing is better.
[You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Charles Hemsworth
Ordinary people
avatar

• Tartózkodási hely : Rosewood, Pennsylvania
• Humor : Érdekelne?
• Hozzászólások száma : 21
• Join date : 2014. Sep. 21.
• Age : 31

TémanyitásTárgy: Highway to Hell - Arielle & Chuck   Kedd Szept. 23, 2014 5:09 pm


Arielle & Charles


[You must be registered and logged in to see this image.]
- Azt hiszem amennyi alkohol bennem van azt nem poharamként, hanem inkább üvegenként kellene számolni, sokkal, de sokkal könnyebb lenne. Az eredménye pedig, olyan szarul vagyok, mint akin keresztülment egy úthenger, azután pedig visszatolatott és újra kivasalt még egyszer biztos, ami biztos alapon. Arielle pedig összekapart... Parádés lehetett valahogy betuszkolnia a kocsiba, merthogy már csak a kocsiban ébredtem fel vagy inkább kezdtem magamhoz térni. A nappaliig sikerült elmászni, ott viszont minden erőmmel a lépcsőkorlátba kellett kapaszkodnom, más különben onnan lentről már tényleg csak mászva értem volna fel az emeltre. De most már legalább vagyok annyira részeg, hogy láthatóan össze-vissza beszéljek.
- Arielle, még sosem gondolkodtál azon, hogy azt mondod Gerardnak bassza meg, de képtelen vagy tovább elviselni vagy, hogy nem törlöd a képembe, hogy eleged van és keressek valaki mást, aki megfelelne? - Nagyon sokszor, nagyon sok gondom, bajom tud lenni. Most pedig még fel is kell cibálnia az emeltre a hálószobáig. Én pedig még tartom azt a szikrányi egyensúlyérzékemet, hogy lehetőleg csak az ágyra essek rá, ne pedig Arielle-re vagy vele együtt, mert kétlem, hogy feltudnék tápászkodni akárhová is esnék vagy inkább dőlnék, de azért az üvegasztallal nem szeretnék közelebbről megismerkedni, mert akkor a sebészetet kellene idehívni... Mindennek a tetejébe pedig még kussolni se tudok annak ellenére, hogy szenved velem. Azt leszámítva, hogy alig élek, izzadok és rám férne egy hideg zuhany, de majd reggel fogom a fejem a hideg vizes csap alá nyomni, még nem érzem magamon azt a kegyetlenül gyötrő másnaposságot. De reggelig minden bizonnyal az is utol fog érni. Volt egy pillanat amikor egy másodpercre az egyensúlyérzékem felmondta a szolgálatot, de még szerencse, hogy itthon vagyunk így mindenről tudom pontosan, hogy hol van. Így még idejében nekihátráltunk a falnak, hogy néhány másodpercre megtámaszkodhassak valamiben, mert kétlem, hogy Arielle elbírna, ha dőlnék.
- Velem maradnál? - Suttogtam, miközben a válla fölött megtámasztottam magam az egyik kezemmel és lepillantottam rá, a szemeibe. Nem örülnék neki, ha most még egyedül szeretne hazamenni. De ha mégis ragaszkodnék hozzá, hogy a sofőr elvigye. Ő sincs épp a legjózanabb állapotban. De azért úgy hiszem, hogy rajtam ma senkinek sem sikerült túl tennie. Tisztességesen berúgtam. Reggeltől pedig tisztességesen beteg leszek még legalább kettő-három napig.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Highway to Hell - Arielle & Chuck   

Vissza az elejére Go down
 

Highway to Hell - Arielle & Chuck

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pretty Little Liars FRPG :: Iskolán kívül :: Otthonok :: Hemsworth villa-