Üdvözlünk mindenkit a Pretty Little Liars FRPG oldalán! Jelenleg mi vagyunk az egyik legaktívabb - lehet, hogy az egyetlen aktív - PLL témával foglalkozó szerepjátékos oldal Magyarországon. Ha bármi kérdésed lenne, vagy csak elakadtál fordulj bizalommal a Staff tagok bármelyikéhez. Jó szórakozást és idő töltést az oldalon!
Staff;;

Az oldal megnyitása:
2014. Szeptember 20.






























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Vas. Szept. 21, 2014 2:43 pm-kor volt itt.


















» Camp of freedom
by -A Team Kedd Jan. 13, 2015 4:03 pm

» Twilight
by Clarissa Tate Szomb. Dec. 27, 2014 9:41 pm

» Bejelentések
by Clarissa Tate Kedd Dec. 23, 2014 4:34 pm

» Bones FRPG
by Charles Hemsworth Vas. Dec. 21, 2014 9:02 am

» Udvar
by Jennifer Rochester Szer. Nov. 19, 2014 8:13 pm

» Keresett karakterek
by Aaron Weston Hétf. Nov. 10, 2014 7:16 pm

» Highway to Hell - Arielle & Chuck
by Charles Hemsworth Hétf. Nov. 10, 2014 3:00 pm

» Tanterem
by Aaron Weston Hétf. Nov. 10, 2014 8:44 am


















A gyönyörű szép dizit Elenának köszönjük aki idejét és türelmét nem sajnálva megalkotta ezt a gyönyörű szép külsőt. A képek a deviantART-ról és a tumblr-ről származnak. Az effektekért úgy szintén Elenának tartozunk hálával. Az oldal története a Pretty Little Liars c. sorozat alapján készült. Néhány dologban eltérünk a sorozatban említett dolgoktól, de szeretnénk ha azért nem lenne akkora nagy változás. Értünk mi itt azalatt olyan dolgokat, hogy például Ariának gyereke születik Tobytól. Ez sosem történne meg, így hát ilyen komoly és nagy dolgokat ti se tervezzetek, ha kérhetjük. Az oldalon található történet - a bővített verzió amit beleírtunk a sorozatban történt dolgokhoz - CLARISSA ÉS SPENCER - fejéből pattant ki. Az oldalon található leírásokat úgy szint ők készítették saját megfogalmazással, saját ötletekkel ezért nem szeretnénk más oldalakon meglátni azokat!

Staff;;

Share | 
 

  Udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Jennifer Rochester
Liar
avatar

• Foglalkozás : Gimnazista
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Fárasztó
• Hozzászólások száma : 4
• Join date : 2014. Sep. 22.
• Age : 21

TémanyitásTárgy: Re: Udvar   Szer. Nov. 19, 2014 8:13 pm

Joel&Jenny
Valójában fogalmam sincs, hogy miért kezdek el mentegetőzni, amikor tudom, hogy Joel nem fog megorrolni rám, ha a történteket részletesen elmesélem és bebizonyítom neki, hogy semmi rosszat nem tettem, mégis automatikusan belekezdek egy gyatra magyarázkodásba. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy az ilyen helyzetekben miért reagálok így, és az egyetlen elfogadható indok, ami eszembe jutott az, hogy félek, egyszer nagy csalódást okozok Joelnek. Mármint… nem tudom, hogy érthető e, ezért az elejétől kezdem. Miután elvesztettem a szüleimet Joel volt az egyetlen, aki mellettem állt, arról meg nem is beszélve, hogy örökbe fogadott és azóta is úgy nevel, mintha a saját lánya lennék. Azt hiszem, jól gondolom, hogy erre csak nagyon kevesen lennének képesek, főleg egy kis városban. És nekem mégis mázlim volt… szóval amellett, hogy maximalista vagyok, azért törekszem a tökéletességre, hogy Joel ne bánja meg, hogy adoptált.
Rögtön bizonyítékot kapok afelől, hogy a nevelő szülőm nem kételkedik szavaimban, amikor megpróbál lenyugtatni. Fura és annál csak igazabb, hogy mindig tudja, mikor mondok igazat, és mikor nem. Elég kevésszer próbáltam neki füllenteni – és akkor is kisebb dolgokért – de mindig sikerült lebuknom. Azonnal. És rendben, hogy a hazudozás nem az én asztalom, de biztos, hogy Joelnek is van valamiféle varázsereje, aminek köszönhetően – talán a viselkedésemről, talán egyébről – kivétel nélkül kitalálja, hogy igazat mondok e.
Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, amikor megígéri, hogy rendbe hozatja a ruhámat, vagy ha hanem sikerül, akkor vesz nekem egy másikat. Nem azért, mert olyannyira örülök, hogy nem kell hiányt szenvednem, hanem azért, mert ismét rájövök, mennyire szerencsés vagyok. Nem csodálom, hogy a barátnőim és osztálytársaim szívesen cserélnének velem… alig bírom elhinni, hogy ilyen nagyszerű gyámot kaptam. Egyszerűen bármit megtenne azért, hogy jobb kedvre derítsen, és hát vannak gyerekek, akik még csak ilyen biológiai szülőket sem kapnak, nemhogy nevelő, én pedig… ilyenkor mindig bűntudatom támad, amiért túl gyakran – akaratlanul természetesen – bajba kerülök, így az igazgató úgy érzi, szabadon rabolhatja Joel idejét.
- Köszönöm! – mondom halkan, nyugodt hangon, és bár ez az egy szó édes kevés, hogy kifejezem, rettentően hálás vagyok neki, amiért ennyire jó szülő fiatal kora ellenére, nem mondok mást. Nem is tudok, hisz attól tartok, nem úszom meg könnymentesen.
- És túlélem… - motiválom magam, de azért közben bevágom a fancsali képet, hisz egyszerűen brutálisan elborzaszt, hogy hajhálót kell majd viselnem. – Csak utána hónapokig nem megyek a menza közelében – nevetem el magam, majd Joellel a parkoló felé veszem az irányt.
Halkan megköszörülöm a torkom, hogy próbálom elhessegetni a hosszú gondolatmeneteimet, és Joel kérdésére összpontosítok.
- Azt hiszem, egy kis indiai most jól esne. De ha mást ennél, tudok alkalmazkodni, szóval nyugodtan válassz! – felelek, és egyébként nekem tényleg mindegy, hogy hova megyünk. A lényeg, hogy együtt ebédelünk, és tekintettel arra, hogy Joel mennyire elfoglalt, nagyon jól esik, hogy mégis szakít rám egy kis időt. Rengeteg barátom, és ismerősöm van, akinek a szülei rengeteget dolgoznak, és holmi ajándékokkal próbálják kárpótolni csemetéiket. Egyik sem tűnik túl boldognak, annak ellenére, hogy mindene megvan, és ez rendkívül szomorú.
- Fogadjunk, legalább a háromnegyede lány volt… - nevetek fel, hisz a képzeletem működésbe lendült, és lelki szemeim előtt több tucat lány került, aki Joel irodájába próbál betömörödni. – Tényleg! Jöttél már zavarba, amiért ennyi lány azért könyörög, hogy járhasson az óráidra? – teszek fel egy újabb kérdést, hisz… magamból kiindulva, biztosan tulipán vörös lennék, ha az én óráimra egy csomó srác akarna járni. És hát… biztos akad csinos diák is az egyetemen, szóval… igazán megérteném, ha Joel kellemetlenül érezné magát néhanapján. – Remélem, nem a mai esett miatt nem tudod befejezni a regényedet – jegyzem meg, miközben igyekszem lehagyni a bűnbánatot a hangomból, ami tökéletesen tükrözni a még mindig enyhén bús lelkiállapotomat.
Gyengén beszippantom az alsó ajkamat és tanácstalanul ráharapok. „Mi leszel, ha nagy leszel?” Sosem szerettem, ha valakitől ezt hallottam, és Joel kérdéséről rögtön erre asszociáltam. A probléma az, hogy túl sok mindent szeretnék kipróbálni, és olyan nehéz választani… meg mi lesz, ha rosszul döntök?
- Hogy őszinte legyek, igen… egyre többet gondolkozom ezen, és… egy kicsit össze vagyok zavarodva, mert nincs teljes elképzelésem a jövőmről. – húzom el egy kicsit a szám. – Sokáig orvos akartam lenni, aztán jogász, egy időben a légiutas-kísérőn is gondolkoztam… viszont, ami a legjobban vonz, az talán az irodalom, és az írás. – hadarom el az mondandómat egy szusszanásra, és kíváncsian várom Joel reakcióját. – Viszont bizonytalan vagyok még… szerinted nagy probléma, ha még nem tudom, hogy mi szeretnék lenni? – kérdem egy kicsit kétségbeesetten tőle. Amikor azt mondtam, hogy csábít az írás, akkor komolyan is gondoltam. Azonban nem akarom, hogy Joel azt higgye, csupán miatta mennék irodalmat tanulni hálául annak, hogy örökbe fogadott. Ezért is érzem kétesnek a jelentkezésemet a bölcsész karra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joel Hamlock
Teacher
avatar

• Foglalkozás : Writer, teacher
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Genius
• Hozzászólások száma : 18
• Join date : 2014. Sep. 20.
• Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Udvar   Csüt. Szept. 25, 2014 8:36 pm


Jenny & Joel
ξ what happened?


Igyekeznem kell, hogy lépést tudjak tartani Jenny hadarásával, de szerencsére van már benne gyakorlatom. Figyelmesen végighallgatom a szóáradatot, de azért közben némi aggodalom árnyéka suhan át a képemen, nehogy megfulladjon itt nekem, mert elfelejt levegőt venni a történet közben. Végül aztán nem kell félbeszakítanom, hogy oxigénhez jusson, megteszi magától is, én meg gazdagabb leszek a történet másik felével és igen, hajlamosabb vagyok Jennynek hinni, mint az igazgatónak.
- Hé-hé! Ne foglalkozz vele mit mondott, mert én neked hiszek. És tudom, hogy nem te voltál, ismerlek. – próbálom megnyugtatni közben. Bízom benne és abban, hogy nem jutna eszébe ilyen marhaság, ennél azért érettebb és okosabb a szememben. Megszemlélem a piros foltokat a ruháján.
- Ne csüggedj a ruha miatt, megpróbáljuk rendbe hozatni, ha meg nem lehet, akkor kapsz egy másikat, ez legyen a legkevesebb. – tényleg nem akarom, hogy emiatt görcsöljön, hiszen ez pótolható. Jennyért azonban kicsit jobban aggódok, mert az igazgató velem is közölte a büntetését és ártatlanul ez tényleg szemét dolog. Próbáltam egyezkedni vele, hogy engedjen belőle, de hajthatatlan volt.
- Hallottam hírét. – húzom el a számat, mert nem tetszik, hogy a konyhára küldték Jennyt, de nem tudtam tenni ellene, pedig szerettem volna. Közben az autóhoz érünk, kinyitom a központi zárat és beülök a vezető felöli ülésre, remélhetőleg Jenny meg a másik oldalra. Ha ez megtörténik, akkor beindítom a motort, ami lágy doromboló hanggal jelzi, hogy mehetünk.
- Reméltem, hogy ezt mondod, mert én is éhen veszek, szóval akkor irány egy étterem. Az igazgató meg… tudom, hogy igazságtalanul kell tűrnöd, ami szívás, de majd kitalálok valamit, amivel megint elkényeztetlek. – csibészvigyorral a fejemen fordulok felé, de csak egy röpke másodperc erejéig, mert utána az utat kell figyelnem. Csúnya lenne, ha egy karambolt is bekapnánk.
- Mihez lenne kedved? Francia, olasz, görög, kínai, thai, indiai konyha? – de ha valami egészen másra vágyik, az sem probléma, a teljesség igénye nélkül soroltam fel néhány jellegzetes típusú ételt, hátha gusztusa támad valamelyikre.
- Hát délelőtt a hallgatóimmal leveleztem le, hogyha be akarnak kerülni az órámra, akkor a titkárságot zaklassák, felőlem jöhetnek. Este lesz egy előadásom, amit meg kell tartsak az egyetemen, a kettő között meg elvileg a regényem fejeztem volna be, vagy tettem volna egy kísérletet, hogy írjak, de ennek már annyi. – legyintek a levegőbe. Hiába a tengernyi idő, ha épp a múzsák elfelejtenek homlokon csókolni és az ihlet nem jön. Amúgy is szívesebben vagyok Jennyvel.
- Te figyelj, gondolkoztál már azon, hová adod be a tovább jelentkezésed? – kissé váratlan kérdés, tudom, de lassan el kell kezdenünk ezt is megbeszélni, hiszen nem marad egész életében középiskolás. Azt meg nem vallom be neki, hogy nem tetszik a gondolat, esetleg elmegy valahová olyan helyre tanulni, ahonnan nem tud hazajárni a távolság miatt. Pokolian hiányozna, már megszoktam, hogy mindig velem van.
Ha közben eldöntötte, hogy mit enne, akkor annak megfelelően veszek új irányt, hogy a megfelelő étterembe menjünk.

zene: amit hallgatsz | megjegyzés: valami | szószám: ide | ©




Écrire, c'est plus qu'un cadeau

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jennifer Rochester
Liar
avatar

• Foglalkozás : Gimnazista
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Fárasztó
• Hozzászólások száma : 4
• Join date : 2014. Sep. 22.
• Age : 21

TémanyitásTárgy: Re: Udvar   Csüt. Szept. 25, 2014 7:53 pm

Joel&Jenny
Anyám asszonykatonája, nem hiszem el, hogy mindig ez történik velem! Esküszöm, kezdem azt érezni, hogy rólam találták ki a szerencsétlenség szót. Le merem fogadni, hogy a balszerencse velem együtt született, sőt, akár a születésnapom lehetne az ünnepe. Bár kétlem, hogy bárki is megszavazná annak, mert akkor senkinek sem kellene munkába és suliba mennie, hisz attól tartana, hogy a pech utolérné.
Eddig azt hittem, hogy az ilyen humoros jelenetek csak a filmekben léteznek, de mióta rendszeresen kapok főszerepet egy-egybe, kezdek rájönni arra, hogy ezek valójában nem is olyan viccesek, mint amilyennek a nagy, plazma képernyőn tűnnek. Sosem toleráltam azokat, akik másra kenik saját bűneiket, és ajj annak, aki ezt tette velem. Az életét féltheti az illető, ha egyszer rájövök a kilétére, és elbúcsúzhat a két füle közé helyezkedő fejéről, ugyanis holtbiztos, hogy le fogom ordítani a helyéről. Végül is, nincs rá szüksége, hisz a mai napon sikeresek bebizonyította, hogy nem használja a barázdás képződményt a koponyájában.
Az igazgatóiba vezető úton végig szabadkoztam, igyekeztem minél részletesebben felvázolni a kápia paprika arcúnak, hogy semmi közöm az esethez, és azt is, hogyan került hozzám a pohár. Az irodában többször is rámutattam a ruhámon éktelenkedő vörös foltokra, és egy kicsit ingerültebb hangon megkérdeztem a göndör hajú férfitől, hogy mit gondol, vajon hogy kerültek oda azok a pacák. Erre az igazgató úgy vette, szemtelenkedem vele, így büntibe rakott. Teljes két hétig, hétfőtől csütörtökig kénytelen leszek délutánonként bent maradni az igazi szabályszegőkkel, péntekenként meg a konyhásoknak kell segítenem. Legszívesebben sírni támadt kedvem, amikor meghallottam a konyha szót és eszembe jutott a hajháló, és a sok undorító mosogatnivaló. Hogy is mondja…? A tinik igencsak undorítóan tudnak enni… és mivel nem először kerülök a konyhába – hozzáteszem ártatlanul – láttam már olyat, hogy valaki kólával öntötte le a sült krumplit és úgy hagyta. Aztán volt, aki ketchupot, majonézt és vizet kevert össze, majd csokis muffin darabkákkal dobra fel a számomra már így is elég bizarr kotyvaszt, és mire az egész a konyhásokhoz került, addigra romlott papi kinézettűvé vált, ugyanis a kis muffin tésztadarabkák teljesen megpuhultak az „oldatban”.  
Mivel az igazgató közölte velem, hogy felhívja Joelt és tájékoztatja a történtekről – mi több, előttem tette meg – így tisztában voltam azzal, hogy „az apám” be fog jönni, és mivel véget értek az óráim, mire az igazgató kiengedett, úgy döntöttem, leülök az iskola belső udvarába, és megvárom a gyámomat.

Miközben az egyik padon ülök, a könyökeimet az asztalon, a fejemet pedig a kezeimen támasztva a baleseten bosszankodom. A legjobban viszont az dühít, hogy az anonim személyek tönkretették a vadiúj ruhámat… az egyik ok, amiért nem akartam hazaindulni az, hogy tudtam, Joel kocsival érkezik, így haza tud vinni, és nem kell ilyen igénytelen külsővel hazaballagnom.
Amikor meghallom Joel hangját, felpattanok a helyemről, és mint egy kis katona, akit feleltetnek, úgy kezdek el hadarni.
- Fogalmam sincs, hogy mit mondott az a lópofájú, de esküszöm, hogy nem én voltam. Csupán nem volt kedvem bemenni Samanthaval a mosdóba, így gondoltam, megvárom kint, és amikor futó-rohanó lépésekre lettem figyelmes, hátrafordultam. Ekkor az egyik rohanó személy hozzám vágott egy XXL méretű üdítős poharat és nézz! – a finom csipkén éktelenkedő foltra mutatok – Ezt tette velem!
Nagy levegőt veszek, majd lenyelem a kortynyi oxigént. Nos, igen, engem is felzaklattak a történtek. Utálom az igazságtalanságot, és az igazgató most nem volt fair velem. Oké, megértem én, hogy véletlenül mindig ott vagyok, ahol a baj, de ez nem feltétlenül jelenti azt is, hogy én csinálom…
- Nem, még nem ebédeltem, de itt nincs is kedvem, ugyanis a diri kétheti menzázásra ítélt, amiért elvileg csúnyán beszéltem vele. Mármint… nem használtam obszcén szavakat, csak magasabb hangnemen szóltam hozzá. De ha egyszer egy csepp logika sem szorult szegénybe… - jegyzem meg, miközben elnézek, majd vissza Joel-re. Hangom sokkal nyugodtabb, mint eleinte, és talán ez annak köszönhető, hogy az „apám” mellett mindig biztonságban érzem magam. Joel amolyan… mentsvár számomra, nem hiába vagyok kiegyensúlyozott mellette. Mondjuk ez nem meglepő, hisz ő volt az egyetlen ember, akire számíthattam a számomra legnehezebb pillanatokban… - viszont éhen halok, szóval bekaphatnánk valamit, ha van kedved és te sem ebédeltél még.  
Felkapom a táskámat, a dzsekimmel elrejtem a foltokat és az iskola kijárata felé indulok.
- És milyen napod volt? Fogsz ma még dolgozni? Van terved estére? – zúdítok rá egy csomó kérdést, hogy elkerüljem, hogy a történtekről beszéljünk. Na jó, természetesen az elsődleges célom az, hogy választ kapjak mindre, hisz tényleg érdekel, mit fog felelni, de persze nem bánnám, ha szépen elfelejtenénk a piros üdítős sztorit. Bár, ha jobban meggondolom… a piros foltok miatt nem lesz könnyű dolgom.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Joel Hamlock
Teacher
avatar

• Foglalkozás : Writer, teacher
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Genius
• Hozzászólások száma : 18
• Join date : 2014. Sep. 20.
• Age : 31

TémanyitásTárgy: Re: Udvar   Csüt. Szept. 25, 2014 10:26 am


Jenny & Joel
ξ what happened?


Csörög a telefon. Ez mostanság már egyáltalán nem meglepő, valaki mindig akad, aki akar valamit és eszébe jut, hogy feltárcsázza a számomat, majd megossza velem, amire vagy kíváncsi vagyok vagy nem, természetesen pedig azt nem kérdezi meg előzékenyen, hogy egyáltalán hallani akarom-e amit mond vagy sem. Szóval csörög a telefonom.
Persze, ki is kapcsolhatnám, de nem teszem, mert Jenny miatt nagy felelőtlenség lenne, ha nem lennék a nap 24 órájában elérhető. Az ördög nem alszik, bármikor bármi történhet, mint ahogyan azon az éjjelen is, amikor hozzám került, ezért nem tehetem meg, hogy kivonom magam a telekommunikációs világból. Ezért is veszem fel a készüléket és hallózok bele, majd ezt követően érkezik a végeláthatatlan szöveg, aminek most a neveltlánykám a főszereplője – már megint – és aminek a következtében fogom a kocsi kulcsokat és 10 perc múlva már az iskola felé vezetek. A történet nem volt teljesen világos, hogy mi is történt, de ha Jenny is belekeveredett és az igazgató személyesen telefonált, akkor tartok attól, hogy semmi jó nem ment végbe. Gondolom majd csak kiderül, hogy mi miatt is rángattak be ma, amikor a mai napon egyáltalán nem tartok itt órát. Az egyetemen este lesz egy előadásom, ma vagy 25 tanulmányi rendszerben megkeresett üzenetre válaszoltam, amiben minden hallgató létszám növelést kért, hogy fel tudja venni az órát. Én nem bánom, ha jönnek, de a tanulmányi osztállyal vagy a titkársággal kell leboxolniuk, hogy megnöveljék az órán részt vehető diákok létszámát és így felvehessék az órát. Na ebben zavart meg az a bizonyos telefonhívás.
Az iskola parkolójában leállítom az autó csendesen doromboló motorját, kiszállok, majd körülnézek és végül becsukom az ajtót. Egy gombnyomással bezárom a slusszkulcson fityegő távirányítóval, aztán lendületes, de laza léptekkel indulok a bejárat felé, majd onnan az igazgatói irodába.
Hosszú és fárasztó beszélgetésben van részem, aminek a végén még mindig azt gondolom, amit az elején. Megkérdezem Jennyt, hogy ő mit tud mondani az esetről. Megbízom benne, ezért fel sem merül bennem, hogy esetleg nem az igazat fogom tőle hallani, mert ha tényleg ő tette, amivel most megvádolták, azt sem érzem olyan hű, de nagy valaminek, amiért esetleg bármilyen szankciót életbe léptetnék vele kapcsolatban.
Igazság szerint nagyon jó tanuló, és a természete is olyan, hogy nem kell azt feltételeznem, nem teljesíti azokat a dolgokat, amelyeket kell neki. Én meg amúgy sem vagyok az a megtestesült apai szigor, és nem is szándékozom azzá válni. Nagyon jól működnek a dolgaink úgy ahogyan vannak.
Az igazgatóiból kilépve első dolgom megkeresni Jennyt és, ha megtalálom, akkor szólok hozzá első ízben az igazgatóval történt beszélgetés után.
- Akkor most szeretném a te verziódat is hallani. Gyere, menjünk innen. – a képemen azért bujkál egy mosoly, és ha hagyja magát vagy nem vet fel valami mást, akkor a parkoló felé veszem az utam, remélhetőleg az ő társaságában.
- Ebédeltél ma már? Nem vagy éhes? – eszembe jut, hogy én ma még nem is ettem és szívesen vinném el a „lányomat” enni, úgy a beszélgetés is könnyebben megy.
zene: amit hallgatsz | megjegyzés: valami | szószám: ide | ©




Écrire, c'est plus qu'un cadeau

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Clarissa Tate
Liar
avatar

• Foglalkozás : ♩ Idegbajt kapni A-tól!
• Tartózkodási hely : ♩ Rosewood
• Humor : ♩ Valamennyi akad...
• Hozzászólások száma : 336
• Join date : 2014. Aug. 14.

TémanyitásTárgy: Udvar   Csüt. Aug. 14, 2014 12:13 pm

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: Udvar   

Vissza az elejére Go down
 

Udvar

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pretty Little Liars FRPG :: Intézmények :: Rosewood Gimnázium-