Clarissa & Aaron

Oké. Akármit is mondok annak a hajszálpontos ellenkezőjét fogok elérni, igaz? Ha azt mondom ne féljen, akkor nem félni, hanem remegni fog. Ha azt mondom ne izguljon, akkor annál izgatottabb lesz. az egyetlen dolog, ami tudom, hogy megvan közöttünk és nem fogom elveszíteni az a bizalmunk. Ebben bízom. Bennünk. A kapcsolatunkban. Iszonyatosan ciki lenne, ha most félbeszakítanánk, amit elkezdtünk egy öt perces szentbeszédért, de őszintén nem hiszem el, hogy lennének elképzelései arról, hogy mire számíthat, mert biztosan belegondolt már, vagyis akkor tisztában lehet vele, hogy első alkalommal nem lesz valami kellemes, mégis csak az fog történni, ami, de óvatos leszek, lassabban haladok, ha kell és vigyázok rá. Ennél többre nem vagyok képes.
- Tudom. De próbáld meg elengedni magad. - Nem olyan borzasztó. Egyszerűen csak nem kell annyira ráfeszülni a dologra. Ha jobban belegondolunk mindenki, majdnem mindenki átesik ezen, egyszer... A legfontosabb talán, hogy miután biztosak vagyunk a döntésünkben már ne gondolkozzunk, mert az bizonytalanná tesz minket.
- Ne gondolkozz... Rám figyelj, rendben? - Miután kicsatolta az övemet, kigombolta és kicipzározta a nadrágomat könnyedén letornáztam magamról és az is valahol a padlón végezte. De még mindig hiányzik két ruhadarab a kupacból, ami még közénk áll, vagyis innen már nincs visszaút, de épp azért, amiért megbízom benne és a döntéseiben nem fogom újra megkérdezni, hogy biztosan készen áll-e ... inkább nagyon lassan elkezdtem lefelé húzni az utolsó ruhadarabot is róla.

Clarissa & Aaron

- Az leszek. Megígérem. - Egészen más, mint akkor... Mikor is? Tizenöt éve? Mondjuk. Egészen más jelentősége van. Fontosabb. Nem csak azért, mert neki az, hanem mert engem egyfajta büszkeséggel tölt el mások bizalma bennem. Ha pedig valaki ilyen módon megbízik bennem az számomra is sokat jelent. Tisztelettel, büszkeséggel és megbecsléssel tölt el. Így ezt kérnie sem kellett volna, anélkül is óvatosan bánnék vele. Tizenhét évesen sokkal inkább a kíváncsiság, ami vezérelt, mint a komolyság. Most viszont a vágy és a komoly szándék. szóval azon kívül, hogy megbízik bennem valamiképp ezt is szeretném a tudtára adni. Ő nem csak egy lány, nő a számomra, akivel lefekszem. Fél éve... Egyszer sem említettem meg. Nem véletlenül. Arra vártam, hogy Ő mikor hozná fel. Ha nem lenne valóban fontos, akkor nem járnánk fél évnél. Szóval, kibírtam volna még egy kicsit, amíg Ő dönt úgy, hogy ideje komolyabbra fordítanunk a kapcsolatunkat és úgy tűnik, hogy ez a nap ma van.
- Lazíts. Vigyázok rád... - Jelen pillanatban semmire sem vágyom jobban, minthogy végigcsókolhassam az egész testét végighaladva selymes puha bőrén. Először nyakát kezdtem vad csókokkal ostromolni, úgy haladtam tovább felső testén, hamvas keblein, végig a hasán. Egész éjjel csak csókolnám eszement módon ... Belőle sosem lenne elég. Épp csak egy pillanatra, másodpercekre hagytam abba, amíg egy újabb ruhadarabbal gazdagodott a ruhakupac. Forró csókjaimmal hintettem be egész testét, amíg újra ajkaihoz felértem és mohón rátapadtam.

Clarissa & Aaron

- De akarok... Elég jó vagyok benne? - Évekkel korábban akár sportot űzhettem volna abból, hogy nőket veszek le a lábukról, szóval azt kell mondani, hogy nagyon is jó vagyok a hízelgésben. Most viszont csak egyetlen nőnél akarok nyerni. A lábáról azt hiszem sikerült már levennem. Neki pedig már a puszta lényével sikerült teljesen elvennie az eszemet. Meg kell kapnom Őt... Csak erre vágyom amióta megpillantottam. Tudtam, mert nem csak a szavam, de a lélegzetem is elállt abban a pillanatban és csak mertem remélni, hogy fogjuk még látni egymást.
- Köszönöm. Igyekezni fogok tiszteletben tartani. - Szépen lassan kibújtattam a melltartójából, ami nagyjából egy kupacban végezte a többi ruhadarabunkkal. Mohón tapadtam ismét ajkaira, miközben lassan a hátára döntöttem. Azt hiszem most következik az, amit követelek magamnak, amibe belebetegszem, ha nem kaphatom meg. Megígértem neki, hogy végigfogom csókolni az egész testét és azt is fogom csinálni.
Forró csókjaimmal apránként haladva immár fedetlen felsőtestén elidőzve minden egyes pontján csak arra eszméltem fel, hogy már a köldökénél járok. Ismét felpillantva rá csatoltam ki az övét, gomboltam ki, majd húztam le a cipzárt a nadrágján és ha egy picit megemeli a csípőjét, akkor máris egy ruhadarabbal kevesebb rajtunk és eggyel több a ruhakupacban, amivel ráérünk reggel is foglalkozni. Legalábbis nem szeretném, ha hajnaltól előbb is szükségünk lenne a ruháinkra. Azt tervezem, hogy kiélvezzünk a közös éjszakánk minden percét, szóval Clair nem ma éjjel fogja kialudni a fáradalmait, de bízom benne, hogy az alvástól valami sokkal, de sokkal jobb élményt nyújtok neki, amit a közeljövőben nem fogunk megunni.

Clarissa & Aaron

- Elmúlik. De hé... Gyönyörű vagy. - Pontosabban a szavam is elállt, amikor megpillantottam. Tudtam, hogy a leggyönyörűbb nő, akivel egész életemben találkoztam. Én pedig egy piszok nagy mázlista vagyok, hogy épp velem futott össze aznap. Azóta pedig az enyém az a gyönyörű nő, csak ez számít és az, hogy mindaddig nem engedem el, amíg Ő arra nem kér, addig nem mondok le róla. Momentán mindent feltettem erre a kapcsolatra, ami a karrierembe kerülne, ha rosszul végződne, azért vagyok ennyire óvatos, mert nem akarom, hogy bárkinek sérelme származzon ebből a dologból, még akkor is, ha egyszer vége lesz. Ha valamit megtanulta tapasztalatból az az, hogy mindössze egy életünk van, egyetlen egy, de ha azt jól csináljuk, akkor egy is elég. Akkor nem kell semmit sem helyrehoznunk, mert semmit sem bántunk meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy így sosem hibázhatunk, mert hibázunk... De kinek mi egy hiba? Mit jelent?
- Félsz? - Csókoltam puha ajkaira, miközben a melltartó pántjával kezdtem játszadozni. Ajkairól lassan tértem le vállára apró csókokkal behintve finom bőrét. Már elmúltam harminc, de még mindig emlékszem arra a bizonyos első alkalomra és arra a bűbájos leányzóra... Szóval, ha vannak dolgok, amelyekről biztosan tudhatjuk, hogy nem felejtjük el, akkor ez az. Épp ezért nem kellett eddig se mondania semmit sem, mert tudom, hogy fontos és tiszteletben is tartom, mert egy kapcsolat erről szó. A tiszteletről, a bizalomra... És még egy valamiről.

Clarissa & Aaron

Bízom benne. Bízom a döntésében. Magamban is bízom. Abban, hogy amit ma este megteszünk az elfogja feledtetni vele a múltban történteket, mert nem akarom, hogy erre emlékezzen. Azt akartam, hogy mindketten biztosak legyünk abban, hogy ez így helyes. Most pedig biztosan tudom, érzem, hogy megérdemlem... Mert csak szeretni akarom. Mindennél jobban. önző vagyok? Meglehet. De önző módon szilárdan állítom, hogy nekem erre az egyetlen nőre van szükségem, mert különleges. Számomra különleges és mindig az is fog lenni.
Belemosolyogva a csókba kezdtem el játékosan húzni magam felé, miközben a hátamra feküdtem... Finoman a fenekébe markoltam miután már nem az ágyon volt, sokkal inkább rajtam, vagyis fölöttem. Kissé provokálni akartam nem is tagadom, így újra és újra alsó ajkába haraptam. Hmm, lesz mit megmagyaráznia, de most nem akarok uralkodni magamon. Lassan bújtattam ki a felsőjéből, bevallom mocskosul élveztem minden egye pillanatát. Szinte már kínzó lassúsággal simítottam végig kezemmel a hátán lefelé majd vissza fel, de ez úttal csak a melltartója hátsó részéig, amit könnyedén ki is kapcsoltam. De azt mégis csak neki kell levennie...
- Zavarban vagy? - Nem akarom, hogy kínosan érintse a dolog. Feltornázva magam ülő helyzetbe fúrtam a tekintetem az övébe. Teljesen érthető lenne, ha most fülig elvörösödne, de ha esetleg tehetek valamit, amivel elterelhetem a gondolatait arról, hogy ez most nagyon is egy új helyzet a számára, hogy valakinek teljes egészében át kell adnia magát testestől és lelkestől is, akkor megteszem.

Clarissa & Aaron

- Én sem. Végigakarom csókolni a egész tested. - Szeretni akarom. Csak most nem szavakkal fogom elmondani neki, most a szavaknál sokkal érzékibb, gyengédebb és szenvedélyesebb leszek. Amikor végre az ágy szélének ütköztünk, az ingemtől engedelmesen megszabadultam és valahová csak hanyagul félredobtam. Holnap reggelig egész biztosan nem is akarom megtalálni. Lágyan csókoltam meg miközben lassan hátradőltünk az ágyon. Nem akarok túl gyorsan haladni, de fogalma sincs róla mennyire vágytam már erre, hogy megbízzon bennem, hogy közel engedjen magához. Még valami megszűnt közöttünk. A félelem... Nem remeg bele az érintésembe.
Kezemmel lassan simítottam végig a combján és onnan felfelé haladtam tovább, közben pedig csak csókoltam. Édesebb minden eddiginél, amit éreztem egy nővel. Végigcsókolgatva arcvonalán siklottam le a nyakára, onnan végig a kulcscsontján oda és vissza. Végigsimítva felsőtestén egyik kezem bebújtatva felsője alá kezdtem el felfelé tűrni, de még nem bújtattam ki belőle. Előbb szeretnék valamiféle megerősítést kapni, hogy még mindig folytatni akarja. Így felpillantottam az arcára, mert látni akarom, hogy tényleg ez az, amire vágyik. Addig is játékosan cirógattam a hasát, kicsi köröcskéket rajzoltam rá ujjaimmal...
- Akarlak. Csak Téged akarlak. - Hajoltam hozzá közelebb apró puszikat nyomva az arcára, miközben végighúzva kezemet a karján csúsztattam a kézfejére az enyémet. A történtek után érthető, hogy neki ez fontos, mert egyszer már majdnem elvették Tőle akarata ellenére. Most viszont nekem szeretné adni az ártatlanságát. Én pedig biztos akarok lenni abban, hogy később nem fogja megbánni.

Clarissa & Aaron

Az egyik kellemes meglepetés után ér a következő. Kellemesen meglepő volt az a szenvedély a csókjában és szinte ellenállhatatlan, sőt... De ha így folytatjuk tovább nem tudok meddig fogok még bírni uralkodni magamon. Akarom. Kívánom. Majd megőrülök érte. Az ilyen csókoktól pedig különösen kezdem elveszíteni az eszem. Teljesen elveszi az eszem. Nem tudok, nem akarok gondolkodni, csak csókolni akarom, érezni a borzongást minden apró kis porcikájában.
- Clair, ha így folytatjuk nem fogok tudni leállni. - Egy pillanatra is szinte már fizikai fájdalommal járt elszakadnom ajkaitól, de úgy éreztem tudnia kell, hogy mennyire vágyom már arra, hogy együtt legyünk, amire ha még nem áll készen, akkor nem kellene ezt folytatnunk most. Megérteném... De tudnia, éreznie kell, hogy minden egyes érintésemmel akarom Őt.
Teljesen belefeledkezve a pillanatba és a csókba tapadtam ajkaira mintha képtelen lennék elszakadni tőlük. Szinte már faltam édes ajkait, miközben közelebb húztam szorosan magamhoz ölelve. Kezeimmel derekára tévedve kezdtem az ágy felé irányítani miközben lassan hátráltunk. Végigakarom csókolni az egész testét. Ajkairól letérve előbb apró puszikkal, csókokkal, majd amikor már nem bírtam tovább és többet és még többet akartam belőle őrült módjára kezdtem el ostromolni számmal és nyelvemmel, mintha csak felakarnám Őt falni. Ami azt illeti fel is akarom, sőt a fognyomok is erről fognak árulkodni a későbbiekben, miután nem túl fájdalmasan, mégis érezhetően belé engedtem a fogaimat apró ki nyomokat hagyva magam után.

Clarissa & Aaron

Eszméletlenül jó érzés volt tudni, hogy ma est végre valaki várni fog rám, amikor hazaérek. Lefogadom Daisy neki is legalább annyira örült, mint nekem szokott, főleg ha még keresett neki valami finomságot is, akkor én már nem is leszek olyan érdekes... Mindenesetre borzalmasan kezdtem már unni az üres és hideg lakásom minden egyes nap, most viszont egy gyönyörűség fog várni rám a lakásomban. Ez már egy rendkívül jó ok volt arra, hogy siessek haza, amit egyébként nem szokásom, mert minek is. Most viszont villámgyorsan pakoltam össze a cuccaimat és hagytam el a Hollis Egyetem épületét.
- Egy gyönyörű nő vár a hálószobámban. Ehhez hozzá tudnék szokni. - jegyeztem egy huncut mosollyal az arcomon a hálószoba ajtajának dőlve. Már nagyon, nagyon, nagyon régen nem vár haza senki. Ehhez is hozzá tudnék szokni. Ahhoz pedig még könnyebben, hogy reggelig csakis az enyém. Lassan közelebb sétáltam hozzá, mindkét kezemmel megtámasztva magam a fotel karján hajoltam közelebb hozzá, hogy megcsókoljam.
- Ez hiányzott már. - Ez mindig hiányzik. Azok az édes puha ajkai, sosem tudok ellenállni. Ellenkezőleg, az utóbbi időben inkább csak engedni akarok a kísértésnek, mint most is.
- Jó ideje senki sem vár haza... - Önző gondolatok kerítettek a hatalmába, amelyek már is azt juttatják a eszembe, hogy mindjárt reggel és nekem újra el kell engednem, de nem akarom elengedni. A magaménak akarom. Azt akarom, hogy mindig velem legyen, mellettem.