Clarissa & Aaron

- Biztosan? Hát rendben... Akkor legyen így. Legyen egy közös esténk. - Gondolom azt már nem kell hozzátennem, hogy mennyire nem tetszik, hogy hazudnia kell, mert a hazugságok előbb vagy utóbb kiderülnek. De még ha ez így nem is helyes, kibírnánk egymás nélkül? Képesek lennénk uralkodni magunkon? Én kétlem, hogy eltudnék menni mellette anélkül a folyosón, hogy ne akarnám a falnak préselni, belé fojtani a szót és megcsókolni, addig csókolni, amíg levegőt sem kapok. Bevallom őszintén így is a nehezemre esik, a hiánya pedig csak még őrjítőbb lennék és csak még intenzívebben hatna rám, az ösztöneimre, az érzéseimre.
- Igyekszem szabadulni. Utána pedig a Tiéd vagyok. - Alig várom. Még egy óra... amikor is végig azon fogok töprengeni mégis mire készülhet a gyönyörű barátnőm, aki úgy döntött, hogy inkább maradjunk a lakásomon. A legutóbbi "legyen egy közös esténk" nem egészen alakult úgy, ahogy akartuk, de ma este engedni sem fogom, hogy vita alakuljon ki kettőnk között, nemhogy veszekedni kezdjünk. Arról szó sem lehet. Ma tényleg lesz egy közös esténk és csakis a jó dolgokra akarok összpontosítani, azokra a dolgokra, amik boldoggá tesznek...
- Akkor később találkozunk. - Ha már a lopott pillanatoknál tartottunk egy újabb csókot loptam magamnak még gyorsan. Lassan kezdenek érkezni a diákok a következő előadásra, vagyis nekem még egy-másfél óráig ide kell figyelnem, még akkor is, ha a gondolataimmal nem egészen ugyanazt akarjuk, mert azok egészen másfelé kalandoznak. Azt hiszem, ha Clair elkezd a Hollis-ra járni csak még nehezebb lesz kizárólag a munkámra figyelni.

Folytatás: ITT

Clarissa & Aaron

- Bízz bennem. - Senki sem fog kiszúrni semmit sem. senki sem fog tudni semmiről sem. Megoldom... Mert nem akarok, nem vagyok hajlandó folytonosan lemondani arról, hogy randizni vihessem a barátnőmet. Azt nem. Randizni fogunk. Elfogunk menni moziba, táncolni vagy egyszerűen csak kávézni. Nem akarok lemondani semmiről sem, főleg arról az időről nem, amit vele tölthetek. Tisztában vagyok vele, hogy ezért a felelősség csak és kizárólag az enyém, de vállalom. Talán butaság... Fogalmam sincs mi az, ami ennyire magával ragadott benne. A legegyszerűbben azt hiszem úgy tudnám megfogalmazni, hogy
Tőle szerethetőbb lánnyal még nem találkoztam és szeretni akarom. Hát ez tényleg őrülten hangzik, de ez sem érdekel.
- Hé, nem csinálnék semmi olyasmit, amivel bajba sodornálak. - Tudom, hogy mindketten kockáztatunk. Sőt, számomra kicsivel több is forog kockán, de aki nem mer, az nem is fog soha sem nyerni. Én pedig nyerni akarok, méghozzá nála. Persze, hogy nem tetszik, hogy titkolnunk kell a kapcsolatunkat, hogy nem egyszer be kell érnem egy lopott pillantással vagy egy csókkal, de nem karom bajba keverni, nem akarom, hogy ennek csúnya vége legyen, hogy egyikünk is sérüljön. Szóval, óvatos leszek ameddig kell... De nem fogom titokban szeretni. Azt sem fogom megengedni, hogy emiatt bármiről is lemaradjon, mint például az első randi. Most nem tűnhet olyan fontosnak, de évek múltán az ilyen apró dolgok is fontossá válnak, mert megéltük. Ezt nevezhetjük tapasztalatnak is.

Clarissa & Aaron

- Rendben. Hmm, had gondolkozzam... Mond, mihez lenne kedved ma este? - Elakarom feledtetni vele a dolgokat, amihez a legjobb módszer azt hiszem az lenne, ha elmennénk valahová, ha kimozdulnánk legalább egy estére. Nem úgy gondolom, hogy kettesben lennénk, de persze ha inkább kettesben szeretne lenni, akkor legyen úgy, de most kivételesen az jutott az eszembe, hogy szórakozhatnánk, kikapcsolódhatnánk egy kicsit. Beülhetnénk valahová, sétálhatnánk, megtaníthatnám biliárdozni, bármiben benne vagyok. De mindkettőnkre ránk férne a lazítás.
- Bevásárolhatunk, maradhatunk a lakásban, és nézhetünk valami filmet... - Ez is egy lehetőség, kellőképpen csábító is, de ha nem merítette ki túlságosan az éjszakai történelem maraton, akkor személy szerint inkább a következő opcióra voksolnék.
- Vagy... Kiruccanhatnánk, ahová szeretnél. Igen, ez határozottan egy randi lenne. - Ha jobban belegondolunk randiztunk mi rendesen, akár egyszer is, mint egy pár? Mert ha eddig még nem, akkor ideje lenne bepótolnunk. Nem csak homok, hogy szeretnék többet tudni róla, valóban megismerni, hogy szeretném, ha nyitna felém.
- Mint egy pár. - Mert azok lennénk, nemde? Egy pár. Hát akkor viszont csinálhatnánk is valamit. Nem is tudom... Bármit, amit szeretne. Szeretnénk egyszer úgy végigsétálni vele egy sétányon, hogy közben fogjuk egymás kezét, a barátnőmnek nevezhetem, akkor csókolhatom meg, amikor akarom... Komolyan, el se engedném a kezét egy percre sem. Vele akarok lenni. Utálom, hogy íy kell csinálnunk, de vele akarok lenni.

Clarissa & Aaron

- Clair, eddig miért nem...? - Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik pillanatról a másikra elakadt a szavam, a hangom, nem akartam elhinni, de a pillantásában felismerhető volt az a félelem. Így már minden sokkal érthetőbb. Tudnom kellett volna? Meglehet. De még csak nem is sejtettem. Így viszont már minden érthető. - Szóval, ezért borzongsz még bele mindig az érintésembe? - Mert azokra a mocskos állatokra emlékszik vissza, ahogy Ő értek hozzá? Mindenre tudtam gondolni, de erre a legkevésbé sem számítottam.
2012-ben 15 éves volt. Undorító. Mégis miféle undorító állatnak fordul meg a fejében, hogy buliból bemocskol egy tizenöt éves kamasz lányt? Ez egyenesen gusztustalan.
- Hát ezért van... Attól félsz, hogy ha valakit közel engedsz magadhoz csak bántani fognak? Kihasználnak? - Ez persze butaság, de neki most egyáltalán nem az. - Sosem bántanálak. - Fizikailag pedig aztán egész biztosan nem. Ahhoz nekem nem fűlik a fogam, hogy kezet emeljek egy nőre. Én sosem akartam kihasználni. Én eddig is Őt, csak Őt akartam. Ez azóta sem változott és most sem fog, hogy tudom mi történt akkor... Most is ugyanúgy Őt akarom. Az a legfontosabb, hogy semmi sem történt, Ő mégsem képes megbízni másokban, ami érthető, hiszen egyszer már nagyon csúnyán kiakarták használni, a sérelmeinket pedig nem felejtjük el. Én pedig nem akarom azokra a mocskokra emlékeztetni...

Clarissa & Aaron

- A kis okostojás. - Jegyeztem meg mosolyogva. - Említettem már, hogy szeretem az okos nőket? - Sosem voltak a gyengéim a buta nőcskék. Ezt pedig sosem a szőke hajszínből kiindulva állapítottam meg. Szimpatizálok az okos talpraesett nőkkel legyen akár szőke, akár fekete vagy épp vörös, nincs jelentősége... Csak legyen intelligens, mert sosem bírtam, amikor egy nő látványosan esetleg, butácska és még naiv is volt. Clair viszont nagyon is okos, nem mellékesen gyönyörű, de a lényeg mégis csak az lenne, hogy az enyém.
- Abból ítélve, hogy mégis belekezdtél arra tudok következtetni, hogy elakarod mondani, más különben bele sem kezdtél volna a mondandódba, szóval hallgatlak. - Sejtelmem sincs miről van szó. Nagyon is rejtelmes tud lenni... Nekem pedig elképzelésem sincs róla, mert ha lenne, akkor nem kellene egyedül azon rágódnia, mégis hogyan kellene elmondani, mert tudnék neki segíteni ebben. Így viszont azt sem tudom miféle kérdéseket kellene feltennem, csak hallgatok, mert csak ennyit tehetek, meghallgatom.... Mindegy mennyi időbe telik, ha nem most, akkor este. Van időnk. De végre kezdem azt érezni, hogy elértem, elértük, amit akartam. Kezd megnyílni és semmi esetre sem akarom, hogy újra bezárkózzon. Nem volt könnyű eljutnunk idáig...
- Mi történt 2012-ben? - Nem akarom faggatni, azt sem akarom, hogy úgy érezze siettetem, de erről szó sincs. Ellenkezőleg, csak annyit akarok, hogy érezze bennem megbízhat és bármit elmondhat, mert nálam igazán biztonságban vannak és maradnak a titkai, mert nekem Ő a fontos.

Clarissa & Aaron

- Ez jól hangzik, de mi lesz akkor a töri TZ-vel. Nem akarom, hogy miattam ronts... - Mert akkor nyilvánvalóan egyből leesni, hogy a késői tanulásból semmi sem volt. Nekem pedig sosem a történelem szak volt az erősségem. Sosem érdekelt különösebben, a dátumokban viszont jó voltam, mivel a számokban annál inkább hazai terepen mozgok, szóval a tőrivel sosem voltam különösebben jó viszonyban, pedig a legtöbb tudomány, szinte mindegyik összefüggésben áll a világtörténelmünkkel. Én viszont alátámasztok, nem csak állítok.
- Vagy... Tanuljunk együtt? - Egy kis nosztalgia gyanánt. De a hangomban érezhető volt némi sejtelmesség, de persze azt tényleg nem akarom, hogy azért rontson, mert együtt akarunk lenni, szóval, ha kell, akkor szívesen beáldoznék az esténkből egy-két órát töri tanulásra.
- Nincs. Remélem nincs. Te viszont már harminc perccel lógsz nekem. Szóval, ragaszkodom hozzá, hogy törlessz. - Nincs. Legalábbis nagyon remélem, hogy nincsen semmi gond. Csak lenne még pár dolog, amiről még nem beszéltünk és szerintem nem is fogunk, ha nem hozom fel.
- Akkor mi lenne, ha tennénk ellene? mégsem akarhatjuk, hogy megőrülj. - A "Tiéd vagyok". Ezt sose unom meg hallani. Sőt, még többször, okkal többször szeretném hallani, Tőle. Nem azért, mert azt akarom érezni, hogy a tulajdonom, mert nem az. Én azt akarom érezni, hogy hozzám tartozik és ilyenkor érzem azt igazán.

Clarissa & Aaron

- Hmm... Ennek nagyon örülök. Van már valaki, aki lefoglalt vagy még lenne esélyem harcba szállni a ma estéért, veled? - Történtek bizonyos dolgok az utóbbi időben, amiről beszélnünk kellene, de nem az egyetemen, nem most. De nem is ez a legfontosabb, hanem az, hogy vele akarok lenni és nagyon nem szeretnék most nemleges választ hallani, mert nincs aki falazzon. Elismerem tudtam, hogy ez csak így működhet, de azzal nem számoltam, hogy ilyen hatással lesz rám. hiányzik... És be kell vallanom, hogy nagyon utálom ezt az érzést.
- Beszélnünk kellene valamiről... Valahol máshol. - Ahol lehetőleg csak mi ketten vagyunk és nincsenek mások. Arról sem tudok megfeledkezni, amiket legutóbb elmondott nekem. Vigyázni szeretnék rá. Tudni szeretnék róla mi történik vele és az utóbbi napokban elmaradt a napi tizenöt perc szakadatlan fecsegés, amit nagy nehezen kiköveteltem magamnak.
- Hiányzol. És be kell vallanom, hogy nagyon utálom ezt az érzést. - Azt pedig még jobban, hogy semmit sem tehetek ellene. El kell fogadnom, csakhogy én utálok beletörődni a dolgokba. Nem bírom, ha határokat húznak körém... Makacs vagyok. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy az akaratomat semmi sem akadályozza. Most viszont úfy érzem mintha meglenne kötve a kezem. Még sem állhatunk kéz a kézben Mr és Mrs Tate elé azzal az örvendetes hírrel, hogy együtt vagyunk. Találgathatnánk ki lenne előbb rosszul... A következményekkel sem lehetünk tisztában. Én pedig nem akarom megnehezíteni senkinek sem az életét, mert ehhez egyszerűen nincs jogom.

Clarissa & Aaron

 - Szia... Khm, akarom mondani Clarissa, netalán lenne valami, ami nem volt érthető az anyaggal kapcsolatban? Esetleg lenne valami kérdése? - Kerültem meg a tanári asztalt, hogy közelebb léphessek hozzá. Nem találkoztunk... Egy ideje. Viszont iszonyú nehéz volt egy pillanatra sem elveszni a pillantásában, de akkor könnyen lehet, hogy az egyik hallgatómnak kellett volna megrugdosnia, hogy visszatérjek a jelenbe. Meglepő volt, hogy ellátogatott az előadásomra, így kissé, még inkább a nehezemre esett nem Őt figyelni, de szerencsére tudok uralkodni magamon.
- Ha mindig így fogsz rám nézni, amikor előadok zavarba fogsz hozni... -  Türelmesen megvártam, amíg mindenki, az összes hallgató kiszállingózott a teremből, csak mi maradtunk kettesben, odasétáltam az ajtóhoz és zavartalanul becsuktam. Végre... Egy kis szusszanásnyi idő, ami általában kényelmesen elég szokott lenni egy kávéra, de most nem a koffein az, ami elsőként az eszembe jutott. Sőt, most inkább lemondok a kávéadagomról. Miután végre kettesben maradtunk kihasználtam a kínálkozó alkalmat arra, hogy megcsókolhassam a barátnőmet, miközben karjaimat a dereka köré fontam.
- Mi járatban? Épp csak erre jártál vagy... Hiányoztam? - Szeretek kacérkodni, vele különösen imádok. Csak az a kár, hogy vannak még ma előadásaim, így kizárt, hogy most megtudok lógni. Viszont ha eddig nem tettem volna eléggé egyértelművé, hogy mennyire örülök, hogy láthatom szorosabbra fontam össze karjaimat, hogy fel bírjam emelni néhány centire a padlótól és újra ajkaira tapadtam.