Clar & Joel

Elkéstem. Nem volt szándékos. Az egész Spikekal kezdődött még reggel. Alig tudtam visszarángatni a reggeli sétából, tisztára megbolondult. Ezért már eleve későn indultam a megbeszélésre a forgatókönyvíróval, aki a szövegkönyvet készíti a regényemből. Ezért elhúzódott a megbeszélés, aminek a következtében későn értem haza. Összeszedtem a cuccaimat, hogy bemenjek az egyetemre és megtartsam a kreatív írás kurzust. És persze innen is elkéstem, de szerencsére a hallgatók ettől nem kaptak szívbajt és nem is ragaszkodtak ahhoz, hogy sokkal tovább tartsuk az órát – ledolgozva a késést – hanem inkább adtam fel nekik olvasnivalót. Utána még beszéltem néhány diákkal is és mire mindennel végeztem, már jócskán benne járok a délutánban. Nem tervezek mára már semmit – épp elég mozgalmas és sűrű volt már a napom – csak egy kávéra vágyom és arra, hogy utána hazaessek, vacsorázzunk Jennyvel, majd egy pohár vörösborral a kezemben leüljek a kandalló elé és olvassak. Tudom, nagyapós terv, de tekintve, hogy egésznap úgy loholtam mindenfelé, mint egy ló, ennyi azt hiszem jár. Bár lehet az olvasást lecserélem arra, hogy felhívom Lizt mit csinál és ha nincs programja, akkor kitalálhatunk valamit. Szóval még képlékeny a dolog.
Megint felkapom a dolgaimat és már megyek is a parkoló felé, amikor az egyik sarkon belegyalogolok valakibe vagy ő belém, ez most nem teljesen biztos.
- Elnézést! Jól van? – kapok a lány után, hogy nekem seggre ne üljön, mert az elég rossz lenne. Nem akarom, hogy szegény elvágódjon itt nekem és ha már nem érzem úgy, hogy veszélyben lenne, akkor elengedem. Nagyjából ekkorra hallom meg a nevem
- Igen, én. Te pedig… – egy pillanatban beletelik, mire felidézem a nevét, azt hiszem Jennyvel osztálytársak, de ha nem, akkor is a középiskolából rémlik nekem.
- Clar? Hát te? – meglepő, hogy itt találom, de végül is számtalan oka lehet annak, hogy az egyetemre jött be. Leguggolok, hogy összeszedjem a cuccaimat.
- Egyetemi előkészítőre jársz? Ide szeretnél jelentkezni? Milyen szakra? – érdeklődöm meg tőle és ahogy megvan mindenem, úgy állok fel a lánnyal szemben.
- Vagy idejár egy ismerősöd? – akár ez is lehet. Bár nem tartozik rám a dolog. Mondjuk, ha nem akarja elárulni, hogy miért van itt, nem erősködök, csupán érdeklődöm.
- Épp egy kávéra vadászom. Kérsz te is? Vagy sietsz? – ha már úgyis arra tartok, akkor gondoltam megkérdezem kér-e, ha nem, akkor sincs semmi.

zene: amit hallgatsz | megjegyzés: bocs, hogy ennyit kellett várnod! | szószám: ide | ©