Üdvözlünk mindenkit a Pretty Little Liars FRPG oldalán! Jelenleg mi vagyunk az egyik legaktívabb - lehet, hogy az egyetlen aktív - PLL témával foglalkozó szerepjátékos oldal Magyarországon. Ha bármi kérdésed lenne, vagy csak elakadtál fordulj bizalommal a Staff tagok bármelyikéhez. Jó szórakozást és idő töltést az oldalon!
Staff;;

Az oldal megnyitása:
2014. Szeptember 20.






























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Vas. Szept. 21, 2014 2:43 pm-kor volt itt.


















» Camp of freedom
by -A Team Kedd Jan. 13, 2015 4:03 pm

» Twilight
by Clarissa Tate Szomb. Dec. 27, 2014 9:41 pm

» Bejelentések
by Clarissa Tate Kedd Dec. 23, 2014 4:34 pm

» Bones FRPG
by Charles Hemsworth Vas. Dec. 21, 2014 9:02 am

» Udvar
by Jennifer Rochester Szer. Nov. 19, 2014 8:13 pm

» Keresett karakterek
by Aaron Weston Hétf. Nov. 10, 2014 7:16 pm

» Highway to Hell - Arielle & Chuck
by Charles Hemsworth Hétf. Nov. 10, 2014 3:00 pm

» Tanterem
by Aaron Weston Hétf. Nov. 10, 2014 8:44 am


















A gyönyörű szép dizit Elenának köszönjük aki idejét és türelmét nem sajnálva megalkotta ezt a gyönyörű szép külsőt. A képek a deviantART-ról és a tumblr-ről származnak. Az effektekért úgy szintén Elenának tartozunk hálával. Az oldal története a Pretty Little Liars c. sorozat alapján készült. Néhány dologban eltérünk a sorozatban említett dolgoktól, de szeretnénk ha azért nem lenne akkora nagy változás. Értünk mi itt azalatt olyan dolgokat, hogy például Ariának gyereke születik Tobytól. Ez sosem történne meg, így hát ilyen komoly és nagy dolgokat ti se tervezzetek, ha kérhetjük. Az oldalon található történet - a bővített verzió amit beleírtunk a sorozatban történt dolgokhoz - CLARISSA ÉS SPENCER - fejéből pattant ki. Az oldalon található leírásokat úgy szint ők készítették saját megfogalmazással, saját ötletekkel ezért nem szeretnénk más oldalakon meglátni azokat!

Staff;;

Share | 
 

 Jennifer Victorie Rochester

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Aria Montgomery
Liar
avatar

• Foglalkozás : § tanuló
• Tartózkodási hely : § Rosewood
• Humor : § akad
• Hozzászólások száma : 47
• Join date : 2014. Aug. 13.
• Age : 23

TémanyitásTárgy: Re: Jennifer Victorie Rochester   Csüt. Szept. 25, 2014 8:33 am



Elfogadva!


Kedves Jenny! Üdvözöllek az oldalon és nagyon örülök neki, hogy egy ilyen energiabombával találkozhatom. Rosewood-nak szüksége van az ilyesfajta emberekre mint te, hisz a sok szürkeség után felüdülés valakire ránézni akiben ennyi életöröm van mint benned.
Az szjp-dhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy igaz nem vagyok nyomozó de az hiszem valami köze lehet "apádhoz" a leöntésnek, ha tévedtem hát bocsánat de azért remélem nem hagyod ennyiben a dolgot. Tudod vannak kamerák, szemtanúk...csak okosan kislány!
Sipirc avatart, nevet és titulust foglalni utána pedig jó játékot!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Jennifer Rochester
Liar
avatar

• Foglalkozás : Gimnazista
• Tartózkodási hely : Rosewood
• Humor : Fárasztó
• Hozzászólások száma : 4
• Join date : 2014. Sep. 22.
• Age : 21

TémanyitásTárgy: Jennifer Victorie Rochester   Hétf. Szept. 22, 2014 9:10 pm

Jennifer Victorie Rochester


I believe that if life gives you lemons, you should make lemonade... And try to find somebody whose life has given them vodka, and have a party.



Külső: 175 centis csoda, 55 kilós tömör gyönyör… ez vagyok én. De viccet félretéve, a mostani átlag női magassághoz képest egy kicsit nagyobbra nőttem. Testalkatom sportos és feszes a balett óráknak köszönhetően, formás és csinos hála édesanyám génjeinek. Szögletes pofimat szmöre, egészen a derekamig érő, sűrű, enyhén hullámos haj keretezi. Arcomat és a testem egészét a vörös hajúakra jellemző fehér bőr borítja, amit sehogy sem lehet rávenni arra, hogy barnuljon le egy kicsit. Ha pedig hosszas napozással szeretném kierőszakolni belőle, azzal vág vissza, hogy jól bedurcizik – láttatok már dühös kisgyereket? – és feladja a szolgálatot… ugye mondanom sem kell, hogy mennyire kellemetlen, amikor az ember leég?! Eredeti szemszínem korall zöld és igen, utálom a szempilláimat, annak ellenére, hogy sűrűk és hosszak… mert vörös színűek! Vajon mit gondolt isten, amikor úgy döntött, tűzszínűre festi a pilláimat? Ajkaim formásak, nem túl vastagok, és nem túl vékonyak, az orrom pedig remekül kiegészíti az arckompozíciómat.
A fiatalok nagyobb részétől eltérően jobban szeretem az elegáns ruhákat, mint a sportosakat. Képtelen vagyok edzőcipőtket hordani, mert nem érzem jól magam bennünk, egyszerűen nem illenek a személyiségemhez és a stílusomhoz. Oda vagyok a csipkés, apróvirág mintás ruhákért, a ruhatáramban rengeteg őszi színű ruhadarabot találni, és azokon belül is inkább bordót, de akadnak még hűvösebb és melegebb árnyalatú ruháim is. Oda vagyok a fekete, a fehér színért és a vörös rúzsért. Bár az utóbbit Joel nem igazán engedi meg, mert szerinte túl kirívó. Titokban sem tudom viselni, ugyanis a tanáraim ugyanazon a véleményen vannak, mint ő, így ha ki is kenceficézném magam a tudta nélkül, holtbiztos, hogy tudomást szerezne róla. Alkalomadtán, mondjuk egy-egy felolvasó estén használhatom, de a mindennapokban nem.

Belső: Két lábon járó, egyfolytában nevető, de ha nem, akkor legalább mosolygó, szinte mindig boldog és tettre buzgó mócsing vagyok, kedves és humoros természetemnek köszönhetően könnyen barátkozom, és emiatt mindig nagy társaságokban mozgok. Sosem célom a figyelem középpontjába kerülni, mégis gyakran megtörténik, ez pedig annak tudom be, hogy fantáziám igencsak színes skálán mozog, illetve annak, hogy világéletemben színésznő akartam lenni, és az életet is néha úgy fogom fel, mintha csak egy színdarab lenne. Hál’istennek nem vagyok önző, felfuvalkodott hólyag, viszont a bizalmam és a méltóságom nem hiányos, mind a kettőn a helyén van. Nem szeretem, ha a becsületem csorbul, így nem is tűröm el, ha valaki meg akar alázni. Tudom, senki sem, de én igencsak agresszívvé tudok válni olyankor. Senki ne féljen, félreértés ne essék, nem az asztalom a verekedés, viszont annál inkább a szócsaták.
Cserfes vagyok, rengeteget tudok beszélni, és gyorsan váltom a témákat… időnként nehéz rám figyelni, így nem is teszi rosszul, ha hegyezi a fülét a hallgatóságom. Gyakran szokott elhangozni a „Jön a rablómese!” mondat a barátaim szájából, ugyanis nagyon szeretek részletekbe bonyolódni, ha mesélek. Egy rövid, szinte lényegtelen sztorit is trilógiaként tudom előadni.
Szeretek viccelődni, rengeteget tréfálkozom a barátaimmal, és néha nagyon komolytalannak tűnök emiatt. Pedig nem vagyok az, esküszöm! Minden beadandómat időben adom le, és annyira szorgalmasan tanulok, amennyire csak időm engedi.
Együtt érző lénynek tartom magam, és jó hallgató, beszélgetőtárs is vagyok. Szeretem, ha körülöttem mindenki mosolyog és boldog, és szinte kötelességemnek érzem felvidítani azokat, akik lógatják az orrukat. A késztetés ellenére is igyekszem nem túl erőszakosnak lenni, hisz tudom, hogy az emberek néha lehetnek szomorúak az összes rossz miatt, ami velük történik.
Bár titkolom, még mindig vannak rémálmaim a bizonyos estéről, amikor karamboloztunk. Aztán egyszer csak felriadok, és amikor rájövök arra, hogy az ágyamban vagyok, és éjjel valahány óra van, zokogni kezdek. Egyrészt azért, mert megnyugszom, amiért biztonságban vagyok, másrészt pedig azért, mert egy másik dimenzióban újra át kellett élnem a szörnyűséget és a veszteséget.
Sokszor vagyok rossz helyen, és rosszkor, ezért gyakran megesik, hogy bajba kerülök, olyankor pedig szabadkozhatok… hiába, ha a bizonyítékok másra utalnak.
Joel sikerességének köszönhetően sosem szenvedtem hiányt semmiben. Talán ezért is van az, hogy az egészségesebbnél egy picivel jobban szeretek vásárolni, de egyéb bűnös szenvedélyeim nincsenek, esküszöm.



Becenév: Jenny, Jen
Születési hely, idő: Rosewood, 1997.08.11.
Avatar: Sohpie Turner
Csoport: Liar
Érdeklődési kör: könyvek, színdarabok, színház, jó sorozatok és filmek, zene, művészet, művtöri, rajz, lovak, egyéb állatok, fiúk, önkéntes munka, jó viccek
Kapcsolat a családdal: A szüleim öt évvel ezelőtt életüket vesztették egy autóbalesetben, viszont a szerencse rám mosolygott, így kaptam egy tehetséges, kedves, imádni való gyámot, akit - noha nem nevezhetek apámnak, hisz nevetségesen fiatal a szerephez - egyszerűen imádok. Hogy őszinte legyek Joel elég jól végzi a dolgát...
Eleinte nehezemre esett kötődni hozzá, igencsak fura volt számomra a helyzet, de idővel rájöttem, hogy egy cipőben járunk - hisz neki is új volt a szülő szerep - így fokozatosan feloldódtam és remek kapcsolatot alakítottam ki vele. A mai napig rendkívül hálás vagyok azért, hogy magához vett, és ezt úgy igyekszem kifejezni, hogy lehetőség szerint nem keveredek bajba, illetve nem vitázom vele, amikor úgy vélem, nincs igaza. Kisebb-nagyobb sikerrel megyeget, de mentségemre szóljon, hogy javában taposom még a kritikus, ismertebb nevén tinédzser kort.  



Talia - 19 - 4 év - nincsenek


Mégis hogy lehet megértetni valakivel, hogy nem, nem vagyok hajlandó összehozni őt az apukámmal. Nemhogy azt nem szeretném, hogy egy párt alkossanak, de még csak azt sem, hogy randizzanak… elképesztő, hogy mennyire naiv példányok vannak a tini lányok között, és az is, hogy mennyire odavannak Joelért. Nos, az utóbbit kevésbé csodálom, hisz tény, ami tény: tényleg nagyon helyes férfi, és amit sokan nem tudnak, rendkívül jó ember. Ha az osztályom női egyedei csak a kinézete miatt akarnak vele járni, mi lenne, ha elmesélném nekik az életem teljes sztoriját, és kiderülne többek között az is, hogy valójában mennyire nagyszívű egyén? Lelki szemeim előtt az a jelenet játszódik le, ahogy egy csapat őrült lány elrabolja, hogy házasságba kényszerítse szegényt, de mivel egyikük sem akar a második, a harmadik, vagy a sokadik lenni az életében, előbb szúrják ki egymást szemét és tépik ki a hajukat, minthogy eldöntsék, kié legyen…
Megrázom a fejem, hogy visszatérjek a valóságba, ugyanis a képzeletem ismét szárnyra kapott, és bár ennek általában örülni szoktam, ezúttal ez nem így van. Nem mintha sok esély van arra, hogy a buta kis ideám megvalósuljon, de hogy őszinte legyek már a gondolat is ijesztő, hogy ismét árva maradok. Olyannyira, hogy megesett már, hogy úgy szereltem le egy pár csajt, hogy azt mondtam nekik, ne is álmodozzanak Joelról, mert mint lánya én leszek mindig is az első nő az életében. Hát nem ötletes?!
- Jó a ruhád! – jegyzi meg mosolyogva Samantha, hangjában enyhe irigység bújik meg. Tekintetem végigsiklik a fehér csipkével díszített anyagdarabon, amit egy farmerdzsekivel és topánkával párosítottam.
- Köszi szépen! – hálálkodom, miközben igyekszem úgy tenni, mint aki nem vette észre az apró féltékenységfoszlányt a hangnemében. – Tegnap délután vásároltam a plázában… - "és egyáltalán nem volt olcsó, de mivel mostanában jól teljesítettem, vehettem magamnak valamit". Így fejeztem volna be a mondatomat, de úgy éreztem, Sam csak még irigyebb lett volna ettől, és mivel eszem ágában sincs megbántani, így inkább magamnak tartom meg azt is, hogy eredetileg egy darab ruháért mentem el, de sikerült vennem egy pár cipőt, két karkötőt, egy nadrágot, karórát és fülbevalót. A táskát, amit az egyik puccos bolt kirakatában szúrtam ki, nem mertem elhozni, mert attól tartottam, hogy nagyon csúnyán lebukok, hogy ismét rengeteget költekeztem. Nem mintha attól félnék, hogy Joel csúnyán leszid, hisz eddig sosem tett ilyet, amiért a jó kinézetemért teszek – ő is fontosnak tartja, hogy lássák a többiek, jól vigyáz rám – de nem szeretnék rászokni arra, hogy sokat költsek. Mindig attól tartok, hogy egy nap magamra maradok, egyedül kell boldogulnom, és nem leszek annyira sikeres, mint Joel, aztán nem lesz annyi bankóm, hogy megvegyek mindent, amit kinézek magamnak. Ha pedig ez megtörténne, valószínűleg nagyon rossz érzés lenne…
- Máris jövök, csak gyorsan beszaladok a mosdóba. Bejössz velem, vagy megvársz itt kint? – szólal meg ismét Samantha, ezzel pedig magára vonja a figyelmemet.
- Megvárlak itt – válaszolok kérdésére, miközben továbbra is mosolygok.
Sam eltűnik a női mosdó ajtaja mögött, én pedig egyedül maradok az iskola folyosóján. A következő pillanatban rohanó lépésekre leszek figyelmes, és amint felpillantok a folyó padlójáról észreveszem, hogy három alak felém rohan. Az első egy papírpoharat tart a kezében, olyat, amilyet az automatánál kapni. Meglepő módon az illető lány, és amikor elhalad mellettem, a hasamra nyomja a keze tartalmát. Ösztönösen odakapok, és épphogy sikerül megtartanom a vízálló kartonból készült használati eszközt. Bárcsak ne így tettem volna…
A vörös lé, ami a pohár alján maradt, végigfolyik a vadonatúj ruhámon.
- A fenébe már! Ezt nem hiszem el! – szólalok meg, majd teszek egy száznyolcvan fokos fordulatot, hátha rájövök arra, hogy kik is voltak ezek a vadálok. Kár, hogy túl késő, ugyanis mind a három felszívódott.
- Állj! – ordítja el magát valaki mögöttem. Gépiesen hátrafordulok, hogy lássam, ki is kiabál torokszakadtából. Egy nálam másfél fejjel alacsonyabb, barnás bőrű, göndör, őszülő, rövid hajú férfival találom szemben magam, aki történetesen az igazgatónk. – Igen, maga! – mutat felém, szemében a düh parazsa ég. A haragjától kapott sokktól meg sem tudok szólalni, csupán a szemeim kerekednek el. – Ezért büntetés jár, ugye tudja? Akár ki is csaphatjuk! Mit képzel magáról, hogy leönti iskolatársait jeges itallal?
Épp szóra nyitnám a szám, amikor újból félbeszakít.
- És ne mondja, hogy nem maga volt, mert láttam a vörös haját!
A férfi megragad a könyökömnél, majd az igazgatói felé kezd el rángatni. A francba… ártatlan vagyok, de valami azt súgja, mégsem úszom meg szárazon az esetet! Érthetetlen, hogy miért vagyok mindig rosszkor, rossz helyen.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Jennifer Victorie Rochester

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pretty Little Liars FRPG :: Karakter sarok :: Elfogadott karakterlapok :: Liar-