- Mikor komolyodsz már meg fiam? - Ha eddigi életem során mindig a kezembe kaptam volna egy ötven centest valahányszor ezt a kérdést hallottam mostanra már biztosan egy kisebb vagyonra tettem volna szert, méghozzá erőfeszítések nélkül. Mégis alaptalannak érzem a feltevést, amivel az apám szembe állított. Huszonhét éves vagyok. Nagyjából ennyi ideje... na jó, mondjuk úgy megközelítőleg húsz éves szívja a véremet, naponta eszembe véste, hogy nekem mindenben meg kell felelnem az elvárásainak... "Azért mert te az én fiam vagy!" Hogy egész pontos legyek. Ő már megtette, amit tudott. Én is megtettem mindent, amit csak kért tőlem. Nem néztem semmit és senkit csak cselekedtem. Most rajtam a sor, hogy szabályokat állítsak fel, a saját korlátaimat. Azt hiszem elég nagyfiú vagyok már...
- Komoly voltam. Ennél komolyabb már nem is lehettem volna az utóbbi huszonhét évben, apa. - Nem értem mégis mit vár tőlem. Egyedüli férfiként fenn tartottam és tovább vittem a család jó hírét, megfeleltem az igényeknek, néha talán még túl jó munkát is végeztem. Azt hiszem ideje szabadságot kivennem és bepótolnom mindazt, amiről úgy vélem kimaradt a húszas éveimből, mert nem tartottam eléggé fontosnak ahhoz, hogy időt szakítsak rá. Egy karrierista, egoista tahó vagyok meglehet, de rettenetesen unok már másodhegedűs lenni.
- Még sincs melletted senki. Igazán megállapodhatnál valaki mellett. Véleményem szerint Arielle pont megfelelne arra a célra, hogy megnősült végre. Csinos, elbűvölő, jól nevelt, intelligens lány. Legyen eszed fiam, abban a nőben minden megvan, amire csak vágyhatsz. - Iszonyúan a nehezemre esett lenyelni a gondolataimat, ami majdnem kibukott belőle, hogy akkor akár el is vehetnéd. Nem beszélve arról, hogy Arielle koránt sem az a lány az életemben, akinek hiszik, csupán csak egy amolyan bérelt barátnő, hiszen minden egyes alkalomért szép kis összeget, amit velem tölt és az oldalamat díszíti. Ezen felül alig tudok róla többet annál, mint amennyit ezeken az összejövetel elárult magáról.
- Khm... Nos, ha titeket ez ennyire foglalkoztat és boldogabbá tenne, ha Arielle ujját a közeljövőben egy jegygyűrű ékesíteni... Meggondolom. - Arielle valóban minden kritériumnak megfelelne a szemebe. Lényegében csak ennyi, amiben biztos vagyok, hogy gyönyörű és igen, vele eltudnám képzelni a minden napokat, csakhogy őt pontosan amiatt tartom magam mellett, hogy erre ne kerülhessen sor, de ugyanakkor a nagyra tartott családom is befogja a száját. Egyáltalán nem hiányzik, hogy minden héten más-más előkelő család kicsi lányát akarják rám tukmálni és arról keljen litániákat hallgatnom egy-egy unalmas vacsora mellett, hogy a gyerek milyen jól mutatnak egymás mellett. Rosszul vagyok... De legalább efelől bebiztosítottam magam.