-Elég lesz, köszönjük - mondom látható undorral az arcomon, és közben őszintén sajnálom, hogy nem ütöttem nagyobbat. Szegény lány, olyan fiatal még... Hát, többek között emiatt sem részesülhet a Gabriel-féle vigasztalásban. Ez van. És elég nagy illetlenség volna megkérdezni tőle, van-e egy dögös nővére. Majdnem biztos, hogy nem erre kéne most koncentrálni...
-Khmm...ez még el fog tartani egy darabig, de megteszem amit tudok. Mostantól csak ülj itt csendben, és ne mondj semmit. Még visszajövök.
Ami ez után jön, az mindkettőnk számára kényelmetlen. Nekem azért, mert a kapitány újra megkísérel pusztán a hangszálai segítségével nagyothallóvá tenni engem, neki meg azért, mert ülhet még ott három órán keresztül. Végül azért sikerül lebeszélnem mindenkit arról, hogy kihallgassa, és idővel újra bejutok hozzá, egy papír pohárral a kezemben, benne gy forró csokival, amit átnyújtok neki. Mondjuk a pia már csak a nevében forró...még egyszer nem követem el azt a baklövést, hogy fegyvert adok egy kihallgatott kezébe...de azért finom. Gondolom. Nálam sosincs esélye kihűlni.
-Na gyere, tűnjünk el innen, mielőtt eszükbe jut, hogy elfelejtették felvenni az adataidat.
Kézen fogom, és mint a villám sétálok ki vele a kapitányságról, szinte mintha megszöknénk onnan, csak épp a főbejáraton. Persze nem ez a helyzet, de biztos ami biztos jobb, ha nem marad odabent sokáig még.
-Egyébként...nem szeretem nyúzni az áldozatokat...és te rendes lánynak tűnsz. Alapvetően rendesnek. A hamis személyis húzást ne ismételd meg. Minden esetre, szívás, hogy egy hülyeség miatt egy életen át elítélnek valakit, szóval ezért segítettem...de több ilyen nem lesz, szóval mostantól legyél jó kislány, rendben?
A taxit közben már kihívtam. Már csak várok annak megérkezésére, és a lány válaszára a közben rákezdett hóviharban.

Utalok beszelni arrol ami tortent... Egyszeruen csak haza akarok vegre menni es elfelejteni ezt a mai estet. Nezem ahogy eloveszi a csokit es elem rakja. Szerencsere semmilyen kaja nem latszik meg rajtam, igyhat torok belole egy kockat es megeszem.
- Tapiztak, majd betuszkoltak a kocsiba. Utana ram maszott az egyik es elkezdett csokolgatni es simogatni. Ennyi kesz, tobbet nem tudok mondani. - mondom neki ingerulten majd felallok a szekbol.
- El akarok innen menni! - jelentem ki hatarozottan mikozben a tekintetemben latszik, hogy elegge szarul erzem magam itt bent.

-Nem egészen - sóhajtok - azt mondtad, ki tudjuk találni mi történt. Ez így van de...jobban szeretnénk tőled hallani. Ezért is kérdezek ködösen, nem szabad szavakat adnom a szádba. Ha azt mondod, hogy egy rózsaszínű krokodilon lovagolva vették el a pop-corn készítő géped, ami ki tudja miért volt pont nálad, és elrepültek, azt is magadtól kell mondanod, nem pedig azért, mert tőlem hallottad.
Aztán a zsebembe nyúlok, amikor sikerült kellőképpen ráijesztenem a szüleivel, és egy tábla egész mogyorós csokit teszek le elé. Még ki is bontom, mielőtt átnyújtanám.
-Előbb utóbb mindenképpen megfogják tudni. Jobb lenne, ha előbb, és persze tőled...de ahogy érzed. Viszont hallgass rám, ezek előbb utóbb mindig kiderülnek. És ha utóbb az rosszabb. Sokkal.Én már csak tudom, amikor elkaptak ittas vezetésért, és a szüleim csak hónapokkal később tudták meg, amikor a TV-ben is szerepeltem, mert persze pont abban a kocsiban forgatott a Cops, amelyik engem lemeszelt.
Füttyentek egyet, és megrázom a fejem.
-Ciki...

Először nem fogtam fel, hogy miért nem konkrétabban fogalmaz aztán rájöttem, hogy az egész terem be van mikrofonozva. Még jó hogy nem mondtam tovább a mondatot, hogy megsemmisítette a hamis személyimet. Ha ezt kimondom tuti vége mindennek...
- De hisz már elmondtam, hogy mi történt. Már nem tudok mit mondani. Ennyi történt. - felelem nyűgösen, majd elveszem tőle a zsepit és a vizet. Holnap nem leszek túl jól a másnaposság miatt az a sejtésem...
- Csak azt ne! A szüleim kinyírnak ha megtudják. De tényleg nem tudok több mindent mondani. - felelem komolyan miközben bele nézek a férfi szemeibe.

Fáradtan sóhajtok, és egy zsebkendőért nyúlok, amit gyorsan át is nyújtok neki. Békén hagyom kicsit, de nem túl sokáig azért. Amint látom, hogy kicsit megnyugodott, kedvesen próbálok hozzá szólni. Én vagyok a "jó zsaru"...szokatlan.
-Csak ami történt. Mond el, mi történt a saját szavaiddal, mielőtt megjelentem ott.
A következő kérdésre oldalra döntöm a fejem, és elnézően mosolygok rá. Szerencsére, hogy ilyen félreérthető a kérdés, és nem fogalmazott konkrétabban, egy bemikrofonozott szobában valahogy nem a kedvenc témám, hogyan "vesztettem el" bizonyítékot.
-Segítségért kiáltottál, nekem pedig ez a dolgom - vonom meg a vállaimat - és amúgy is már kerestem a kifogásokat, hogy kimehessek abból a lebujból - teszem még hozzá vigyorogva.
-Ne aggódj miatta, elsősorban azért vagyunk, hogy segítsünk, még ha van is, hogy nem így tűnik.
Adok neki még egy zsebkendőt, aztán egy üveg vizet is, biztos ami biztos. Van egy sanda gyanúm, hogy dehidratált lehet, annak ellenére, hogy nem végeztük el a vérvizsgálatot.
-Egyezzünk meg, ha segítesz elítélni azt a három taplót, elintézem, hogy taxival mehess haza, és ne a szüleidet hívjuk ide, rendben?

Nezem ahogy a kollegaja kimegy majd a ferfore nezek. Nem tudok mit mondani, a szuleim elott pont eleg lesz eljatszani azt, hogy minden rendben van. Bar nem lesz konnyu, de nem akarok veluk veszekedni. Szepen kialszom magamat es jobban leszek. Remelem.
- Nem tudom, hogy mit kene mondanom! - mondom aztan arcomon vegig gordul egy konnycsepp. Nem tudom mit kene meg ahho tennem, hogy haza mehessek. Veget akarok vegre vetni ennek az egesznek es elfelejteni.
- Miert... Miert segitett? - teszem fel halkan a kerdest mikozben letorlom az arcomrol a konnyeket. Azt viszont tenyleg szeretnem megtudni, hogy miert segitett, hisz ha ez kiderul akar ki is rughatjak.

-Végig ott volt mellettem. Próbált rendelni,a csapos meg elhajtotta, aztán az a barom kikísérte, valamivel később pedig szóltak, hogy nincs rendben, de már mondtam. Ne ijesztgesd, elég szar estéje volt így is.
A kollégám nem néz rám valami szívderítően, de aztán magunkra hagy inkább. Belátja, hogy itt nem lesz semmiféle letartóztatása ma este. Hogy én mennyire utálom az ilyen strébereket...
-A lényeget még mindig nem mondtad el. Mi történt a sikátorban? Mond el kérlek a mikrofonnak, aztán elintézem, hogy hazamehess innen rendben? Már nekem sincs kedvem idebent rohadni.
Valójában, elég jó a túlóra pénzem, de szívesebben puhítanám az igazi bűnözőket, mint őt. Kár, hogy ennyire fiatal, tetszetős darab de...ehh, mikre gondolok én itt.

Nos igen, itt jon az a bizonyos kerdes... Hogyan jutottam be a barba? Hat igen... Nem tudtam hogy mit feleljek. Gabrielre neztem hatha veszi a lapot, hogy valahogy segitsen rajtam... A hamis szemelyi szerencsere mar nem letezik, de akkor sem tudom mit mondhatnek nekik... Mikor mar epp elmondtam volna az igazat hirtelen Gabriel szolal meg. Egy "koszonom" pillantassal nezek ra majd a kollegaja fele pillantok aki rohadtul nem szimpatikus nekem.
- Elegem volt abbol, hogy nem mehetek be ezert megkerultem az epuletet es bementem a hatso ajton. - felelem a hazugsaggal. Utalok hazudni, de nem akarok 16 evesen a sitten rohadni.
Elkerekedik a szemem mikor a vervetel kerul szoba... Hat... Ittam par pohar alkoholt amit nagyon nem szabadott volna 18 alatt. Tudom hogy megkene szolalnom de nem birok.

Sóhajtok egyet. Nos, legalább igazat mond,a mi mindig előny de...
-Kisasszony, elárulná, hogy jutott be egy olyan klubba, ahova be sem engedhették volna az állam törvényei szerint még legalább öt évig?
Na igen. Ha az én hangom szigorúnak gondolta, akkor a kollégám már egyenesen ellenszenves. Érdeklődve figyelem a lányt, és közben én is gondolkodom, de aztán mielőtt felelhetne, gyorsan közbeszólok.
-Jobban jársz, ha az igazat mondod Clarissa. Láttalak besurranni a hátsó ajtón.
A kolléga csúnyán néz rám, és inkább visszafordul a lányhoz.
-Mond, szükséges lesz, hogy vért vegyünk tőled? Találnánk valamit, amit nem kéne ott hmm?
Kezd az agyamra menni a fickó. Az sem segít, hogy nem sokkal korábban a kapitánytól én is megkaptam a magamét. Elképzelhető, hogy amikor megkérdezte, miért rúgtam egy doboz csavarhúzót a manus fejére, a "kalapács nem volt" talán nem a legideálisabb felelet volt abban a helyzetben. Na igen, egy ideje már a bögyében vagyok, és ha tehetné, tuti áthelyezne valami álmos kisvárosba, de azt lesheti.
-Mike...elég, a frászt hozod rá. Te pedig...kérlek mesélj el mindent. Tudom, hogy nem kellemes, de csak így dughatjuk őket valami sötét helyre, és tarthatjuk ott őket évekig. Tedd meg ezt, és gondoskodunk róla, hogy mással ne történhessen meg, rendben?

-Ó...és eddig hogy megy? - Kérdem a lazításra, csöppet gúnyosan, és kikapom a kezéből a hamis okmányokat. Egy pillantás rájuk, és rosszallóan forgatom a szemeim, amíg a kollégák odakint begyűjtik mindkét szemétládát, én pedig a bokájánál fogva rántom ki a harmadikat a kocsiból.
-A törvényeket okkal írják, nem azért, hogy megszegjék őket.
Ezzel magára hagyom egy pillanatra őt, és lezseren a csatornába ejtem a hamis személyit, ezzel megsemmisítve a bizonyítékot. Zsupsz. Aztán jelvény elő, és igazolom magam, nem mintha nem tudnák, ki vagyok. Az egyik mentős megnézi a lányt, de viszonylag hamar arra jut, hogy itt ma nem neki van szüksége orvosi segítségre.
-Nézd Nath, semmi szükség, hogy bevigyük. Szemtanúnak elég vagyok én. Nem tehetnénk úgy, mintha elszaladt volna,a míg őrizetbe vettem ezeket a barmokat? - Kérdem az egyik kiérkező társam halkan - Elég rázós éjszakája volt. Had menjen haza.
A válaszra amit kapok, mély sóhajjal reagálok. Hogy miért pont őt kellett kiküldeniük? Már látom is, ahogy egy egyenruhás kocsiba ülteti Clarissa-t is, és elhajt vele egy újonnan érkezett rendőrautó.


Az őrsre valamivel később érek be mint ők, de vagy egy órát úgyis magányosan ül a kihallgatóteremben szegény lány, szóval nem maradok le semmiről. Végül sikerül rávennem őket, hogy ülhessek be én is, miután előadom, mit láttam. A lánnyal szemben foglalok helyet.
-Üdv ismét. Szóval, elmesélnél mindent nekünk mindent, mi történt ma este?
Szigorúan nézek rá, de azért nem könyörtelenül. Legszívesebben már túl lennék ezen az egészen, és tuti ő is.

-Jól van Clarissa - mosolygok rá - nincs semmi baj.
Szerencsétlen olyan arcot vág, hogy legszívesebben betakargatnám, és kakaót itatnék vele, amíg átölelem, és vigyázok rá, de tapasztalatból tudom, hogy az emberi érintés az utolsó amire most vágyik egy darabig. Idővel biztosan összeszedné magát, ha hagyják egy kicsit pihenni....viszont félek, még odébb van, hogy ezt megteheti.
-Mond, te azok a lányok egyike vagy, akik 30 évesen, is tininek néznek ki, vagy....? - puhatolózom, de aztán hallom már a szirénákat a távolban, így inkább úgy döntök, pokolba ezzel, és valamivel nyersebben szólok hozzá.
-Na jó. Ha van nálad drog, hamis személyi, vagy bármi, ami egy 16 éves lánynál nem kéne, hogy legyen, azonnal add ide. Jobban jársz...
Ezek után csak várok. Egy járőrkocsi érkezik először a helyszínre, amiből azonnal kipattan két kolléga. Egy rendőrsapkát viselő fej be is kukucskál az ajtón,d e intek neki, hogy minden rendben van. Ez után csendben fordulok a lány felé, és kinyújtom a kezem. Most agy soha.

-Nem is rossz ötlet...3 pasi, és csak egy lány, ez így azért elég ratyi nem? - Kérdi a falkavezér, a másik kettő pedig röhög ezen. A pasi, aki Clarissa-n fekszik a nő nyakát kezdi el harapdálni, kezei pedig betévednek a felsője alá, hogy végre feltérképezhesse azokat a csodálatos domborzatokat, amik miatt már a sötétben is majd kiestek a szemei, most pedig ott vannak, és csak rá várnak.
-Na, ez el lesz vagy egy óráig vele, lehet jobb, ha tényleg hozok még egy csajt.
A másik férfi keze nyúl az ajtóért, de az magától nyílik ki. Ezen a kissé ittas fickó pislog egyet, de aztán mielőtt felfogná mi történik már repül is kifelé, és a közeli konténerben landol, aminek nehéz fémteteje óriási erővel csapódik le.
-Mi a...? - Méri fel a helyzetet egy másik alak, szellemi képességeinek teljes erejével, mielőtt egy számára felfoghatatlan, és egészségtelen folyamat végén a furgon sarkában találná magát. Erre már a Clarissan fekvő férfi és felpattan, de mielőtt mozdulhatna, egy ököl csapódik a családi ékszereinek, óriási károkat okozva. Olyan hangot ad ki, mint egy pocok, ami épp éhen halni készül, és előre görnyed. Azonban, van annyi lélekjelenléte, hogy még a szenvedés közben is pengét rántson elő, igaz szúrni még nincs ereje.
-Ez most komoly? - Kérdem tőle gúnyosan. - Te kést hoztál lövöldözéshez?
A fegyverem csöve szinte már játékosan piszkálja meg az orrát, olyan szögben, ami halálos sem lenne azonnal, de a tüdeje nem köszönné meg az új lyukat az tuti. Szükségtelenül fájdalmas vég, de így legalább nem találom el véletlenül a lányt.
-Ha azzal a kezedben halsz meg, még ki is tüntetnek érted. Szerintem engedd el.
A kés halkan koppan a kocsi padlóján, én pedig azonnal megbilincselem őt, jó szorosra húzva rajta a műanyag karperecet, aztán mintegy véletlen, hagyom, hogy pofával előre zuhanjon ki a kocsi ajtaján, vigyázva azért, hogy a nyakát ne törje. Gyorsan megbilincselem a másik lovagot is, aztán gondolok egyet, és az utolsóhoz lépek, aki még mindig a konténerben hever, és rázárom azt. Ezek után egy gyors telefon a kollégáknak, miközben visszatérek a kocsiba, és leguggolok a lány elé.
-A nevem Gabriel...téged hogy hívnak?
Ekkor valami szitkozódásfélét hallok lentről, ezért ártatlanul mosolyogva belerúgok egy szerszámos ládába, ami csörömpölve kizuhan a földön fekvő gazfickóra.
-Zsupsz...Elnézést, ügyetlen vagyok. De ne aggódj, a profik már úton vannak. Már nem elsz semmi baj, rendben?

Clarissa háta durván csapódik a kocsi oldalának, ahogy megérkeznek a furgon mellett, és amíg az egyik a kulccsal szerencsétlenkedik, egy másik lefogja a lányt, a harmadik pedig szembe áll vele, kezét végighúzza a fedetlen combján, pedig erőszakosan Clarissa szájára tapasztja. Ha a nő nem nyitja ki a száját, egy hatalmas pofont kap jutalmul, mielőtt támadója megpróbálná újra a szájába erőszakolnia nyelvét, hogy aztán így "csókolózzon" vele, amíg meg nem hallja, hogy nyílik a furgon ajtaja.
-Mond tündérem, voltál már férfival? - Kérdi, és keze felcsúszik a lány szoknyája alá, hogy kutakodó ujjaival kiderítse, hord-e a lány bugyit. Közben két másik kéz is megragadja őt oldalról, és elkezdi behúzni a kisteherautó nyitott oldalkocsiján, a dohos, nyirkos csomagtérbe, ahol már egy lefektetett matrac várja őt, min aztán ismét nem túl gyengéden landol, mielőtt valaki ránehezkedne egész testével,e gy pillanattal később pedig zárul is a kocsi ajtaja.
-Választhatsz, cicababa. Jó kislány leszel, és együttműködsz, vagy pedig fájni fog...de nagyon. Mi legyen?

Sötét éjszaka...lenne, ha valami normális országban élnék, és nem abban, ahol még este is nehéz árnyékos helyet találni a főúton. A fejem zúg a zenétől, ami úgy tölti be a teret hangjegyekkel, mint egy gránát tenné repeszeivel, a tömeg pedig kezd egyre idegesítőbb lenni. Bele kortyolok a sörömbe, aztán a szemem sarkából meglátom a társam, amint egy lány felé biccent. Ha lehetne itt hallani bármit a Groove Coverage-en kívül, most biztos megosztanék vele egy monológot arról, mivel hálálom meg, hogy ide rángatott, de egyenlőre erre várnom kell, és egyénként is, kíváncsi vagyok, mit látott meg.
Bármilyen hihetetlen, de még ebben a közegben is azonnal kiszúrom a karcsú, hosszú hajú lánykát, kinek szemeiben ott csillognak a diszkó fényei, és aki formás teste a zene ritmusára mozog, szinte hipnotizálva bármelyik férfi szemét. Újabb nagy korty a sörömből, és bólintok csak úgy magamnak. Ez igen. Már éppen felpattannék, de ekkor egy másik srác lép oda hozzá, és "kéri fel táncolni". Egy pillanatra morcos leszek, de aztán meglátom a lány arcát a fényben és...ehh, túl fiatal. Le kéne csuknom magam, ha rámozdulnék. A papírmunka önmagában is idegesítő lenne. A szám végén ki is mennek "levegőzni" én pedig visszafordulok a pult felé.

Amiről fogalmam sincs, hogy odakint a srác nem sokáig marad lovagias. Valóban rágyújt, és megkínálja a lányt is cigivel, de csupán azért, hogy időt nyerjen. Hamarosan két másik társa is megérkezik, az utolsó pedig eltorlaszolja a diszkó hátsó kijáratát, hogy többen ne követhessék őket.
-Helló, itt lesz a privát buli? - Kérdi az első érkező, és megmarkolja Clarissa fenekét, ahogy elég közel ér hozzá.
-Haver! - Ordít rá a társa, kivel kijött a lány, és a derekánál fogva magához húzza a lányt. - Ne itt, még lebukunk! Gyere kislány, a kocsimban kényelmesen elférünk mind.
Ezzel megragadják mindhárman, és taszigálni kezdik őt a sötét sikátor felé, mely ebben a jól megvilágított városban úgy fest, mintha a pokol kapuja lenne, és a lány számára talán az is. Durván taszigálják a konténer mögött álló ütött kopott furgon felé, melynek első ablakát egy óriási repedés díszíti, rozsdásodó oldalát pedig egy döglött csótány képe.
-De jó az illatod - búgja a fülébe egy férfi, miután a haját majdnem kitépve húzta azt közelebb az arcához, és szippantott belőle mélyet. - Jól el fogunk ma szórakozni...