Clarissa & Aaron

- Egy kávé... Egy csókért. - Szerintem ez egészen jó, sőt visszautasíthatatlan ajánlat. Közelebb is sétáltam hozzá a bögrével a kezemben, hogy megkapjam a kora reggeli kávéért a fizetségemet. Igen... Most kedvem lenne visszamászni az ágyba, de csak vele, de ez veszett ügy. Én általában egy méregerős fekete kávéval szoktam ébredezni, mert csak attól tudok ténylegesen felébredni. De ma valahogy... Nem is tudom, mintha több kedvem lenne nekiindulni az egész napnak. Azt hiszem ma előbb bemegyek az egyetemre, késő délutánra pedig marad a megszokott program, mert a kutyusomat már megint kezdem elhanyagolni, még a végén irigykedni kezd. Nem arról van szó, hogy nem bírnék el két nővel, de jobb az, ha békesség van és nem morgunk egymásra.
- Elvigyelek egy darabon? - Ha már amúgy is mindkettőnknek fel kellett kelnünk, akkor indulhatunk együtt, akár mehetnénk is együtt.
- Egyébként a lányokkal is szoktam találkozni... Ariával többször is... Gondolom nem véletlenül. De azt hiszem, ha legközelebb összefutok vele jövök neki egy köszönettel. - A legkevesebb, amiért falaz nekünk. Ha pedig mi lebukunk, az csúnya lesz. Akkor pedig legalább egy köszönöm-öt nyögjek ki, amiért egy személynek nincsenek előítéletei velünk szemben. Nekem pedig azt hiszem vannak elképzeléseim miért nincsenek... Na igen. Én ismerem az Ő barátait, azokat az embereket, akik közel állnak hozzá. Ő viszont az enyémeket nem annyira... Ezen is szeretnék változtatni, mert tényleg azt akarom, hogy az életem része legyen.

Clarissa & Aaron

- A foltokról se feledkezz meg. Mondanám, hogy adok egy inget, aminek a gallérja eltakarja, de az necces lenne... - Nagy nehezen megerőltetve magam felkeltem, hogy a csinos kis ruhakupacból kipecázzam legalább az alsómat meg a nadrágomat és felvegyem. Semmi kedvem felkelni. Ez a nap valahogy mintha sokkal nehezebben indulna, mint máskor. Talán mert végre éjszaka a barátnőm mellettem aludt? Lehetséges.
- Nem akarlak elengedni. - Lassan közelebb sétáltam hozzá és finoman átöleltem a háta mögött megállva. Engedve a csábításnak egyből csókolgatni kezdtem a vállától indulva... Finom a illata. Édes. Én pedig nem tudok ellenállni, de most töredelmesen bevallom, hogy nem is akarok. Eddig sem voltam jóban a reggelekkel. Ezután sem fogok.
- Kávé... Csinálom. - Nem akarom, hogy elkéssen, de kávé akkor is kell. Részemről elengedhetetlen. Szinte már reflexszerűen nyomtam be a gyorsforralót, pakoltam ki a kávét meg a cukrot és persze a bögréket. Többször szeretnék két kávét készíteni reggelente.
- Figyelj Clair, nem akarom, hogy mindig hazudnod keljen. Mármint Aria meg Spencer sem tud mindig falazni nekünk és nem szeretném, ha Te vagy a lányok bajba kerülnétek. - Szóval, lassan ki kellene találnunk valami mást, amit odahaza mondhatna... Mert ez így lassan, de biztosan kockázatos lesz. Az rendben van, hogy a lányok segítenek, vagyis nincs rendben, de ez van, viszont kétlem, hogy Mr. és Mrs. Montgomery is tudnának bármiről is. Így bármikor könnyűszerrel lebukhatunk.

Clarissa & Aaron

- Valakit vár a töri dolgozat? - Tudom. Persze, tudom, de attól még utálhatom ezt az érzést, vagy nem? Amikor el kell válnunk. Momentán pedig fogalmunk sincs mikor legközelebb lehetőségünk még egy ilyen alkalomra, mert vele szemben nem tudnék önző lenni. Nem akarom, hogy folyton hazudni keljen. Nem akarom, hogy bajba kerüljön, mert tapasztalatból tudom, hogy ez nem egy olyan dolog, ami ne tűnne fel a környezetének előbb vagy utóbb, ha nem vigyázunk, akkor előbb. Én kész lennék vállalni a kockázatot, a felelősséget értünk, kettőnkért, de Ő még nem, erre is tekintettel kell lennem.
- Clair, ami a múlt éjjel történt... Őszintén, ugye nem... Bántad meg? Mondanál valamit... Akármit. Nyugodtabb lennék, ha néha tudnám mi jár a fejedben, de ez képtelenség, szóval muszáj tudnom. - Megvártam, hogy felöltözzön és visszaüljön az ágyra, addig is azon töprengtem, mégis hogyan kellene kinyögnöm a dolgokat nem túl kínosan, végül így sikerült. Ebben még nekem sincs túl sok gyakorlatom... De miután elmondtam, amit akartam egyik kezemet lassan a a kézfejére csúsztattam. Azt nem bírnám ki, hogy semmit se mondjunk, ne beszéljünk arról, hogy lefeküdtünk, mert kell, hiszen kivel mással beszélhetné meg? Odahaza még sem örvendeztetheti meg Mrs. Tate-et a hírrel...
A kérdéseimre a választ pedig csak úgy tudhatom meg, ha felteszem őket.  Tudom kicsit kellemetlen erről pont velem beszélni, de ha ebben a dologban csak egymásra számíthatunk, akkor túl kell lennünk a zavarunkon. Én sem vagyok hozzászokva az ilyen jellegű beszélgetésekhez, mivel a legtöbb nem volt ilyen fiatal, így nem nagyon volt miről beszélni. Mindketten tudtuk mit akarunk... Nem voltak következmények...

Clarissa & Aaron

- Máris? - Kora reggel a megszólalásig olyan vagyok, mint egy gyerek. Épp csak nincs párna a fejemen, de arra is képes volnék. De épp olyan nehezemre esik felkelni, épp olyan nyűgös vagyok és nem létezem kávé nélkül, vagyis szinte még kómában, a lelkem még alszik úgy szoktam kávézni, mert számomra kávé nélkül reggel sincs, nem tudok felébredni.
- Jó reggelt álmoska - Nyűgösen sóhajtok fel, miközben amolyan jó reggelt puszikkal halmozom el a barátnőmet a vállán, felfelé haladva a nyakán és arcára is nyomok egy nagy puszit. Iszonyúan nem akarok felkelni, nekem még nem is kellene, de ha egyszer felébredek, fel kell kelnem, utána már nem tudok visszaaludni, de nem tagadom, hogy legszívesebben vele maradnék az ágyban egész nap, fel sem kelnénk, kivéve ha már éhen akarnánk veszni, akkor is csak annyira erőltetnénk meg magunkat, hogy rendeljünk valami és visszafeküdnénk. Egyszer még ki kell ezt próbálnunk...
- Most az következik, hogy felkelsz, felöltözöl, egy gyors kávé és már mész is? Nem akarom... - Ez így túl gyors, túl rövid idő. Mindketten gyorsan elaludtunk és tényleg egy szempillantás alatt reggel lett. Ezek után pedig még pocsékabb lesz egyedül lenni, mikor vele is lehetnék, de nem lehetek. Utálom ezt... Őt viszont őrületesen szeretem, így bármit hajlandó és képes  vagyok elviselni, ami ezzel jár, amíg ezt kell tennünk, mert ezt kell... De nem tudom bánni. Mert Ő a legelbűvölőbb, leggyönyörűbb és legszerethetőbb lány, akivel valaha találkoztam és mert bolond lennék elengedni.

Clarissa & Aaron

- Elfogsz aludni. Majd leragadnak a szemeid... Bújj ide. Az az igazság, hogy már most hiányzol, pedig még itt vagy velem, de egy szempillantás és reggel lesz és fogalmam sincs mikor ölelhetlek át megint így. - Húztam közelebb magamhoz. Sokkal nyugodtabban fogok aludni ma éjjel, mint bármikor máskor, mert tudni fogom és érezni, hogy mellettem van, ha felébredek hajnalban, megcsókolhatom, átölelhetem, de csak ma... Sem holnap, sem holnapután nem tehetem ezt meg. Szóval, igaza van. Tényleg ki kell használnunk az időnket, ami van. De nem tudok úgy tenni, mintha egyáltalán nem zavarna vagy bosszantana a helyzet, mert ezt egyszerűen nem tudom megtenni, nem tudok nem gondolni erre és ezt nem is várhatja el tőlem, mert nem menne... A sok titok olyan, akár egy labirintus, könnyedén elveszhetünk benne, akárcsak a hazugságokban. Nem hagy nyugodni a tudat, hogy most nem irányíthatok. Csak vele lehetek mindenben őszinte, senki mással. A kapcsolatunkról is csak vele beszélhetek, mert mással nem tudok, nem lehet. Gyerekesnek tűnnék, ha azt mondanám, hogy ez annyira nem fair velünk szemben? Kétlem...
- El sem hiszem, hogy reggel Téged pillanthatlak meg először és Te leszel az is, akit simogathatok, amíg el nem alszunk. Olyan hihetetlen... Tökéletes. - Néha pokolian nehéz beérni ábrándokkal, de most az egyszer végre nem is kell, mert itt van mellettem, megtudom érinteni és csókolni és annyiszor suttoghatom a fülébe, hogy szeretem, amennyiszer csak akarom. Szeretem ezt érezni...

Clarissa & Aaron

- Megfogjuk oldani... - Jó ezt hallani, de mégis hogyan? Az utóbbi fél évben már nem egyszer megfordult a fejemben, hogy felmondok, de lényegtelen, édes mindegy, mert akkor sem fogadnák el a kapcsolatunkat, ez pedig nem hozzáállás kérdése, ezek tények. Ennek semmi köze a karrieremhez, sem hozzám, ez most róla szól. Talán anyunak is leesne az álla, ha bejelenteném, hogy egy gimnazista lánnyal vagyok együtt. Talán erősen meg is kérdőjelezné a józanságomat és a józan gondolkodásomat is, de ennek ellenére mindig megbízott a döntéseimben, sőt mindig is arra ösztönzött, hogy soha ne engedjem, hogy mások irányítsanak, mert ez az én életem, nekem kell élnem, nekem kell boldognak lettem és csak és kizárólag én tudhatom egyedül hogyan érhetem el. Bárcsak ilyen egyszerű lenne a helyzet Clair oldaláról is. Én még mindig könnyedebben jelenteném ki otthon, hogy egy gimis lánnyal járok, mint Ő, hogy egy egyetemi tanárral. Szóval, fogalmam sincs hogyan fogjuk ezt megoldani. Nem tehetek mást csak, hogy megbízom a barátnőm döntéseiben.
- Nem kellene aludnod? Álomittasan hosszú lesz a nap. - De nem csak neki. Holnap nekem is meglehetősen hosszú napom lesz, de már most tudom, hogy egy percét sem fogom bánni annak, hogy fáradt vagyok, mert holnap este már nem lesz itt velem, mellettem és még mi sem tudjuk mikort udunk legközelebb találkozni és nem csak futólag, nehogy valakinek túl feltűnőek legyünk. Azt sem akarom, hogy folyton hazudnia keljen, mert a hazugságok előbb vagy utóbb kiderülnek és akkor Ő nagy bajban lesz, mindketten abban leszünk.

Clarissa & Aaron

- Lássuk b, engem sosem mutathatsz be úgy a családodnak, hogy mi együtt vagyunk. Én sem Téged az enyémnek. Mi van, ha jön valaki, egy helyes srác, akinek szimpatikus vagy, esetleg flörtölni kezdene veled... Én bízom benned és nem vagyok féltékeny, de... Ezt mindkettőnknek el kell viselnünk és még fogalmam sincs hogyan fogom csinálni. - mert attól, hogy nem vagyok, nem leszek őrülten féltékeny, nem fogok kiakadni se, de attól még igen is zavarni fog, ha valaki más is közelebb akarna kerülni hozzá, mégis el kell viselnem, sőt egy szó nélkül tovább kell állnom. Azt is el kell fogadnom, hogy mi nem fogunk kézen fogva sétálgatni a folyosón, együtt ebédelni, mert nem jó, ha túl sokat látnak együtt, valakinek mindig túl élénk a fantáziája és mint tudjuk egy élénk fantázia is elég, hogy elindítson egy pletykát.
- Én sem tehetem meg, hogy kikerülök minden nőnemű hallgatómat és kollégámat... Elfogjuk viselni, kifogjuk írni, ha mással lássuk egymást és tudjuk, hogy ennyiben kell hagynunk. Te nem mondhatjuk azt, hogy már járunk valakivel... - Tudom, hogy nem kellene most ilyenekre gondolnom, de akaratlanul is megtörténik.
- Szeretlek Clair. - Tapadtam ajkaira hosszasan elnyújtva a csókot. De ha mindez még nem lenne elég arra is figyelnem kell, hogy ezt sem mondhatom ki bármikor és bárhol.
- Tudom, hogy nem kellene most ilyenekre gondolnom, de nem tudok nem gondolni rájuk... Te vagy a legfontosabb az életemben. Csakis Te. - Ezen semmi sem változtat. De ha valami ennyire gyönyörű és fontos az életünkben nem tudhatunk eléggé vigyázni rá és nem tudjuk eléggé félteni sem.

Clarissa & Aaron

- Tudom. De ez nem ilyen egyszerű. Mert ha az lenne, akkor most azt mondanám, hogy nem akarok holnap, se holnapután, se azután egyedül aludni, hanem csak veled akarok lenni és nem akarok egyetlen nap se nélküled aludni el vagy ébredni fel. - De nem. Nem az. Ezt mindketten tudjuk, de ábrándozni semmibe sem kerül. Én sem akarok holnap dolgozni, mert legszívesebben ki sem kelnék az ágyból egész nap, csak vele lennék, pont így, pont most. Zavar, nagyon zavar, hogy nem beszélhetek senkinek a lányról, aki megdobogtatja a szívem minden alkalommal, sőt az még jobban zavar, hogy ha valaki megkérdezi van-e barátnőm nekem az kell felelnem, hogy nincs.
- Mi lesz, akkor ha jön valaki, egy srác, aki korban jobban hozzád illő és flörtölni kezd veled? És a szüleidnek is szimpatikus lesz? - Erről még nem beszéltünk, de egyszer kellene... Talán nem most, de nem tudok nem gondolni erre, hiszen bármikor megtörténhet, bármikor betoppanhat valaki... Gyönyörű.
Ezen elgondolkodva kezdtem el játszadozni egy hajtincsével. Még nekem is kell találnom valamit mégis hogyan fogom kikerülni az esetleges meghívásokat kávéra, vacsorára, stb. Mert eléggé különös is lenne, ha csak úgy visszautasítanék sorozatosan minden csinos nőt, aki flörtölni próbál velem, majd amikor megkérdezik van-e valakim azt felelem, hogy nincs, facér vagyok. De valahogy nekem is fenn kell tartanom a látszatot, hogy elérhető vagyok, csak nem mindenki számára, szóval rövidesen valami kompromisszum féleséget kell majd kötnünk, ha együtt akarunk lenni, de azt akarjuk, hogy erről mások ne tudjanak.

Clarissa & Aaron

Azt hiszem fel sem kell tennem a kérdést magamnak miért ennyire jó vele lenni, mitől több? De nem akarom, hogy elmúljon. Tudom. Tisztában vagyok vele, hogy a szülei sosem fognak elfogadni, ebben az életben legalábbis biztosan nem, amíg Ő tizenhét éves én pedig harmincegy vagyok. Nem okolhatom őket... Azzal is tisztában vagyok, hogy semmit sem tehetek ellene, csak el kell fogadnom, mert bármi is tennék az nem lenne elég. Ha valamit az ember egyszer a fejébe vesz, hogy az úgy helyes, akkor ragaszkodik hozzá. Én sem, a legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy így fog alakulni az életem. Idejövök. És abba a nőbe fogok beleszeretni, akibe nem lenne helyes. A körülmények most nem számítanak. Csak az számít, hogy én egy egyetemi tanár vagyok, Ő pedig egy gimnazista, azután pedig egyetemista lesz, de még akkor is a szüleitől fog függeni, ha csak nem dönt úgy, hogy mindent eldob, ami eddig az övé volt, mert velem akar lenni... Titkok nélkül. De addig is van egy olyan érzésem, hogy nagyon sok mindent ki kell még bírnia a kapcsolatunknak.
Semmihez nem volt fogható az vágy, amivel csókoltam, simogattam, szerettem... Tudtam, hogy nem tart már soká, így hol az ajkait, hol nyakán, hol a vállain, kulcscsontján végighaladva csókoltam. Őrült pillanat volt. Örülten jó. Lágyan megcsókoltam majd leheveredtem mellé. Felé fordulva simítottam végig az arcán, miközben egy halvány, de boldog mosolyra húzódtak ajkaim.

Clarissa & Aaron

Nem vihetem el a társaságommal szórakozni, nem mutathatom be a szüleimnek, az összeköltözésről pedig még csak nem is álmodozhatunk, amíg gimnazista, kiskorú, addig biztosan nem. Az első és legfontosabb azért nem, mert amit most művelünk az nem egészen törvényes. Azután a szülei még a pokolra se kívánnának, ha erről tudnának, már pedig attól tartok, hogy előbb vagy utóbb tudomást fognak szerezni rólunk, mert nincs olyan titok, mi ki ne tudódna, akkor pedig a leghalványabb elképzelésem sincs mihez fogunk kezdeni. De bízom benne, hogy ha így lesz, akkor én fogok tudni róla előbb ahhoz, hogy azt tegyem, ami helyes és amit már korábban is kellett volna. De addig is nem fogom megengedni, hogy mások kimondott vagy kimondatlan véleménye mérgezze a kapcsolatunkat. Talán nem ez a leghelyesebb dolog, amit valaha tettem, de az az, ami boldoggá tesz. Helyes vagy sem, de boldog vagyok és magamnak, magam miatt sem fogom hagyni, hogy emiatt bűntudatom legyen. Nem fogok, nem vagyok hajlandó ezért bűntudatot érezni.
- Én is... Szeretlek. - Suttogtam a bőrébe két apró csók közt. Szinte levegőhöz is alig jutottunk egymástól, de mindez olyan jelentéktelenné vált, ahogy minden. A vágy, a szenvedély, a hevesség... Ahogy egyetlen másodpercet sem bírunk ki, hogy ne érezzük egymást. Egyik kezemmel finoman végigsimítottam a combján, végigcirógatva az oldalán haladva felfelé, végig a karján egészen addig míg ujjainkat összetudtuk kulcsolni. Hiányzott... De ezt ki sem kell már mondanom. Pontosan tudja. Hiszen mindketten ugyanazt érezzük.

Clarissa & Aaron

Annak ami ma éjjel történik kettőnk között tényleg hálószobatitoknak kell maradnia. A mi titkunknak kell maradnia, más különben árthatnak nekünk. Nekem különösen, de Őt sem akarom kitenni a szülei haragjának. Kétlem, hogy megértenék, hogy minket megértenének. De nem hibáztatom őket. Valószínűleg hasonló mégis fordított helyzetben ugyanígy cselekednék. Természetes, hogy nem engedném, hogy a tizenhét éves lányom egy harmincegy éves férfival legyen együtt. Az ki van zárva. Szóval, nagyon is megtudom érteni a szülei álláspontját, amiért eltiltanák Őt attól, hogy találkozzunk. Ezért fontos, hogy nem szabad még a legjobb barátnőinek sem elmondania, mert ez nem játék, Ő pedig már nem gyerek. De ehhez az is kell, hogy tényleg komolyan vegye a dolgokat, a kapcsolatunkat és úgy is kell kezelnie, mert más különben nem fog működni. Kockára teszek mindent és ezen a ponton a kapcsolatunk egyedül csak rajta áll vagy bukik.
Tudom... Nekem sem kellett, nem szabadott volna engednem a csábításnak, vonzódnom hozzá, de mintha egyszerűen képtelen lettem volna ellenállni, mintha helyesnek gondoltam volna... Akartam és a mai napig soha, egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy helyesebb lenne véget vetni a kapcsolatunknak. Forró tüzes csókokat leheltem bőrére, miközben lassú tempóban kezdtem mozogni benne. Azt éreztem, hogy ez a tűz, ez a hév és a vágy szinte bekebelez és felemészt és mindent elsöpör. Szeretem. Szeretem és imádom testének minden egyes kis apró pontját. Gyönyörű, hibátlan, tökéletes...

Clarissa & Aaron

- Most Te ígérj meg nekem valamit... Szólsz, ha valami nem oké. - Én megbízom benne. Így abban is bízom, hogy szólni fog, ha valami nem stimmel. Én sem tudok valami sokat erről meg őszintén szólva erről nem is nekem kellene vagyis kellett volna elbeszélgetnem vele. csak annyit tudok mondani, hogy nem lesz túl kellemes, sőt valamilyen szinten biztos, hogy fájni is fog, de ez is változó, valaki egyáltalán nem érez fájdalmat, valakinek pedig iszonyatosan fájdalmas. De nem akarom megrémíteni... Azt, hogy szól, ha valami nem stimmel azt pedig mindenre, bármire értem. Ha neki úgy nem kényelmes, vagy lassítsunk. Még most fogjuk kitapasztalni egymást ebben a helyzetben, szóval még mi is kísérletezgetünk. Az már egy másik dolog, hogy erről senki sem tudhat, mert akkor nekem végem. A karrieremnek, az itteni életemnek.
Megválva az utolsó ruhadarabjainktól is végre teljes lett a ruhakupac valami őrült módjára kezdett verni a szívem a mellkasomban. Türelmetlenül nyomtam csókokat a combjára, a hasára, a melleire, a nyakára, az állára majd szenvedélytől túlfűtötten megcsókoltam, miközben egyik kezemmel végigsimítva jobb lábán felfelé haladva felhúztam egészen az oldalamhoz, ezután lassan belé hatoltam odafigyelve arca minden apró rándulására. Én tudom, hogy mit érzek. Tudom, hogy mit akarok. Azt is tudom, hogy mit jelent ez kettőnk között. De az Ő belső érzelmeit is megakarom ismerni.