Mesélhetnék nektek a gyermekkoromról, de.. semmi értelme nem lenne, hiszen a szüleim (akik egyáltalán nem nevezhetőek szülőknek) már pár évesen lemondtak rólam, kihajítottak az utcára, én pedig egy nem egészen kellemes helyre, egy nevelőintézetbe kerültem, ahol éveken át voltam kitéve az élet megpróbáltatásainak. Érdekes, de ami akkor elég kellemetlennek tűnt, mégiscsak igen nagy hatással lett az életemre. Ott ismertem meg azokat az ismerőseimet, akik akkor és ott belevittek az egész kábítószerrel, és alkohollal körbeölelt világba, én pedig (bár eleinte tiltakoztam) elég hamar belementem a dolgokba. Nem volt mellettem senki sem, aki eltiltott volna ezektől a dolgoktól, nem volt nekem senkim sem, aki mindenféle szabályt szabott volna meg az életemre vonatkozóan, és bár ez akkor még nagyon hiányzott, ma már nem annyira érdekel. Sőt, örülök neki, hogy nekem nincsenek olyan szüleim, akik mindent megtiltanak a gyermeküknek.
A nevelőintézetből egy férfi szabadított ki, aki akkor még egészen normálisnak tűnt, de a későbbiekben.. kiderült róla, hogy nincs teljesen az eszénél. Legalábbis, ami a pedofil, és perverz vágyait illeti. Mert mint, amint kiderült, csak is azért vett magához, hogy legyen valaki az életében, aki kielégíti ezeket a.. vágyakat. Én undorodom tőle, mindig is undorodtam, éppen ezért megpróbálom mindig a lehető legnagyobb ívben elkerülni, hiszen már csak egy pillantásától is frászt kapok, nemhogy egy érintésétől.
Ezért éppen kapóra jött a Hollis Egyetem prospektusa, hogy minél hamarabb, és minél messzebb elmeneküljek az otthoni problémák elől. És nem mellesleg a művészi képességeimet is csiszolhatom. Hát mi mást is tehetnék, minthogy mindezt kiélvezem addig, amíg csak lehet? És habár még csupán az első évemet töltöm az egyetem falain belül, máris teljes értékű tagjának érzem magam, bár.. ismerőseim javarészt kétes, és veszélyes alakokból állnak. De ez engem szimplán hidegen hagy. Eddig is hidegen hagyott, miért pont most változna ez meg? Azért, mert megismerkedtem egy kedves férfival, aki eddig nem egészen híres, és hírhedt festő, de a festményei olyan hatást váltanak ki belőlem, mint eddig semmi sem? Hogy ez a férfi végül tehetségemet, és elkötelezettségemet a festés iránt látva felajánlotta a segítségét, így a maradék szabadidőmben meglátogatom őt, és hagyom had vezessen tovább a festészet rejtelmeiben? Végül is, nem is hagy hidegen. Annyira.

(Megjegyzés:
A karaktert karakterlapostól, teljes valójában, egy másik, inaktívvá vált oldalról hoztam át.)