Üdvözlünk mindenkit a Pretty Little Liars FRPG oldalán! Jelenleg mi vagyunk az egyik legaktívabb - lehet, hogy az egyetlen aktív - PLL témával foglalkozó szerepjátékos oldal Magyarországon. Ha bármi kérdésed lenne, vagy csak elakadtál fordulj bizalommal a Staff tagok bármelyikéhez. Jó szórakozást és idő töltést az oldalon!
Staff;;

Az oldal megnyitása:
2014. Szeptember 20.






























Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (14 fő) Vas. Szept. 21, 2014 2:43 pm-kor volt itt.


















» Camp of freedom
by -A Team Kedd Jan. 13, 2015 4:03 pm

» Twilight
by Clarissa Tate Szomb. Dec. 27, 2014 9:41 pm

» Bejelentések
by Clarissa Tate Kedd Dec. 23, 2014 4:34 pm

» Bones FRPG
by Charles Hemsworth Vas. Dec. 21, 2014 9:02 am

» Udvar
by Jennifer Rochester Szer. Nov. 19, 2014 8:13 pm

» Keresett karakterek
by Aaron Weston Hétf. Nov. 10, 2014 7:16 pm

» Highway to Hell - Arielle & Chuck
by Charles Hemsworth Hétf. Nov. 10, 2014 3:00 pm

» Tanterem
by Aaron Weston Hétf. Nov. 10, 2014 8:44 am


















A gyönyörű szép dizit Elenának köszönjük aki idejét és türelmét nem sajnálva megalkotta ezt a gyönyörű szép külsőt. A képek a deviantART-ról és a tumblr-ről származnak. Az effektekért úgy szintén Elenának tartozunk hálával. Az oldal története a Pretty Little Liars c. sorozat alapján készült. Néhány dologban eltérünk a sorozatban említett dolgoktól, de szeretnénk ha azért nem lenne akkora nagy változás. Értünk mi itt azalatt olyan dolgokat, hogy például Ariának gyereke születik Tobytól. Ez sosem történne meg, így hát ilyen komoly és nagy dolgokat ti se tervezzetek, ha kérhetjük. Az oldalon található történet - a bővített verzió amit beleírtunk a sorozatban történt dolgokhoz - CLARISSA ÉS SPENCER - fejéből pattant ki. Az oldalon található leírásokat úgy szint ők készítették saját megfogalmazással, saját ötletekkel ezért nem szeretnénk más oldalakon meglátni azokat!

Staff;;

Share | 
 

 adam & rosa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Rosetta White
Liar
avatar

• Tartózkodási hely : általában magad mögött megtalálsz
• Humor : hahahaNO
• Hozzászólások száma : 10
• Join date : 2014. Oct. 29.
• Age : 21

TémanyitásTárgy: adam & rosa   Vas. Nov. 02, 2014 4:58 pm



tag: adam <3

words: ###

notes: lesz ez még sokkal jobb  Embarassed

I like it, I'm not gonna crack

Utálom a szüneteket. Ha iskolába nem mehetek, akkor szinte képtelenség magyarázatot találni arra, hogy miért vagyok órákon keresztül legalább száz méternyi távolságban a háztól, ahol az egyetlen jó dolog az ágyam. Szerencsére a zárkózottságom ellenére soha tartoztam azok közé, akiknek egy barátjuk sincs, így rájuk hivatkozva akármikor leléphetek, még akkor is, ha egy percig sem vagyok velük. Bár igazából sosem értettem, hogy miért tartozom magyarázattal akármiért is a nevelőszüleimnek. Semmi közük nincs ahhoz, hogy mit csinálok, hisz még csak rokonok sem vagyunk. Ha akarnám, simán megtehetném, hogy a megbeszélt időpontnál jóval később érek haza, de semmi kedvem minden nap szentbeszédeket hallgatni. Nincs már messze a tizennyolcadik szülinapom.
Fogalmam sem volt, mennyi ideje ücsöröghettem a szokásos helyemen. A zene szinte már üvölt a fülembe, a telefonom valahol a táskám mélyén lapul, én pedig túl lusta vagyok még ahhoz, hogy a fülhallgató zsinórját követve megkeressem. Annyit nem ér meg az idő. A hasam majd úgyis jelzi, ha nem ártana elindulnom a finomságokkal teli hűtő felé, melynek egyetlen hibája, hogy otthon van. Otthon. Ez messze nem a legmegfelelőbb szó rá. Sokáig nem is tudtam, hogyan kellene neveznem, aztán végül elkezdtem beletörődni abba, hogy nem fogom tudni másképp. Vagy csak nem akartam, hogy bárki egy hisztis libának nézzen, aki nem tudja értékelni azt, amilye van. Más véleménye túlzottan akkor sem érdekelt, viszont a magamé már annál inkább. Nem akartam magamat olyannak látni.
Előkerestem a kulcsaimat, s a szokásos pár másodpercnyi bénázás után beléptem a lakásba. Első utam rögtön a konyhába vezetett, ahol rá kellett jönnöm, hogy sajnos nem igazán vagyok egyedül. Halk sóhajjal nyugtáztam, hogy már megint nem sikerült elkerülnöm a mostohabátyámmal való találkozást.
- Szia - szólaltam meg minden erőmet összeszedve. Lopva végigpillantottam rajta, alsó ajkamba harapva próbáltam megakadályozni, hogy a látvány miatt az arcszínem a szokásos sápadtból kissé pirosasra váltson. A táskámat a földre dobtam, majd a hűtőhöz léptem, ezzel lecsökkentve a köztünk lévő távolságot.

thanks!




we were born to die

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adam Fitzgerald
Ordinary people
avatar

• Foglalkozás : tanuló
• Hozzászólások száma : 8
• Join date : 2014. Oct. 31.

TémanyitásTárgy: Re: adam & rosa   Vas. Nov. 02, 2014 5:57 pm

Rosie & Adam


Hallgatnom kellett volna arra a belső ösztönömre, ami az előbb még azt tanácsolta, hogy maradjak ott, ahol vagyok, vagyis.. Jelen esetben ez konkrétan inkább azt jelentette, hogy menjek vissza a szobámba, és feküdjek csak tovább a kényelmes ágyamban. De valami mégis azt súgta, hogy menjek le azért a narancsléért, ami egyébként már azóta foglalkoztatott, hogy hazaértem pár órával ezelőtt, de ugye.. Volt jobb dolgom is. Így viszont, valamilyen véletlen folytán, összefutottam Rosettával. Figyeltem őt pár pillanatig, talán szükségtelenül több ideig, mint az egyébként megszokott lenne, aztán kortyoltam egyet a gyümölcsléből. Kellemesen szaladt végig rajtam az ital, és felmerült bennem, hogy ebből már csak egy kis alkohol hiányzik. Nem mintha nem fogyasztottam volna az este folyamán, de az már nem most volt, és tényleg tökéletesen illett volna hozzá..
A gondolatmenetemet csak a hangja szakította meg, ami kifejezetten meglepett. Nem az az ember volt, akivel sokat beszélgettem egész ideig tartó kapcsolatunk alatt. Egyszer-kétszer előfordult, kötelező családi ebédeken, amikor kikerülhetetlenek ezek az érintkezések, de egyébként.. Sosem annak tűnt, aki egyáltalán kíváncsi rám, és idővel ezt megszoktam. Egyszóval: meglepett. Meglepett, hogy egyáltalán köszönt, hozzám szólt, és egyelőre nem is nagyon tudtam hova rakni ezt. Csak rápillantottam, aztán szó nélkül az alkoholos szekrényhez sétáltam, és elővettem egy üveg piát. Talán nem most volt erre az ideális alkalom, de igazából nem érdekelt, lehet, hogy ideje lenne megismernem a mostohatestvéremet.
- Kérsz? – felé pillantottam, de meg sem várva a válaszát, már le is vettem egy tiszta poharat, hogy neki is töltsek. Nem tudom, hogy az indította-e el bennem azt, hogy köszönt, vagy egyébként is kedvesebb hangulatban voltam, de amint elkészítettem a két pohárnyi vodka-narancsot, az egyiket odanyújtottam neki, aztán a nappaliba mentem, és leültem a kanapéra. Megfordult a fejemben, hogy talán fel kellene öltöznöm tisztességesen, de nem izgatott annyira, ezért csak felpakoltam a lábaimat a dohányzó asztalra, és ittam egy kortyot az italból. Ha odajött valahova a közelembe, akkor újból rápillantottam, és pár pillanat múlva szólaltam csak meg.
- Mi a helyzet?

rosie <3 | szavak: 325
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rosetta White
Liar
avatar

• Tartózkodási hely : általában magad mögött megtalálsz
• Humor : hahahaNO
• Hozzászólások száma : 10
• Join date : 2014. Oct. 29.
• Age : 21

TémanyitásTárgy: Re: adam & rosa   Vas. Nov. 02, 2014 11:40 pm



tag: adam <3

words: 357

notes:  :szeri:

I like it, I'm not gonna crack

Reggel meg voltam győződve arról, hogy csodás napom lesz. Persze, hisz minden reggel így kelek fel. Ez talán még jó is lenne, ha legtöbb esetben nem fűszerezném meg a "csodás" szót egy jó adag iróniával, amit ma reggel kivételesen nem tettem meg. Ez lett volna a tökéletes nap, ha a hasam nem veszi át az irányítást, és hoz haza annak reményében, hogy képes leszek megenni a fél házat. Azt viszont muszáj belátnom, hogy ha valamiért, akkor ezért rohadtul szerencsésnek tarthatom magam. Amíg más nem vásárol anélkül, hogy ne számolná a kalóriákat, és még így is hízik öt kilót, addig én mindenféle szívfájdalom nélkül eltüntetek mindent, ami ehető, a hízás valahogy mégis mindig elmarad. Ez már csak azért is vicces, mert az őrületbe tudom kergetni az efféle adottságokkal nem igazán rendelkező irigy libákat.
- Kösz - motyogtam inkább már csak magamnak. Szemem sarkából megbizonyosodtam róla, hogy teljes mértékben kikerültem-e Adam látóköréből, majd kiöntöttem egy keveset a poharam tartalmából, és  még több vodkával helyettesítettem. Nem iszom sokszor, a koromra való tekintettel nem is nagyon van rá lehetőségem, de ha valamiért mégis, akkor nem szokásom visszafogni magam. Miért tenném? Az ital néha képes csodákat művelni. Például akkor, ha valamiért úgy döntök, hogy semmiképp sem szeretnék egyedül ébredni, és ha lehet, ezt egy olyan helyen tenném, ami nem igazán ismerős. Sajnos a teljesen józanul történő pasizási szokásaimról nem tudok, mivel valószínűleg nem is léteznek. A megfelelő alkoholszint nélkül úgy taszítom el magamtól az ellenkezőneműeket, mintha muszáj lenne.
Miután sikeresen kiürítettem a poharamat a borzalmas narancsízt leöblítettem még egy kis vodkával. A hűtőből előkerestem a tegnap esti vacsorám maradékát, és már indultam volna a szobámba, ha Adam hangja nem állít meg. Meglepettségemet készakarva sem tudtam volna leleplezni, és végül talán emiatt döntöttem úgy, hogy inkább leülök én is a kanapéra.
- Ami velem általában lenni szokott. Semmi - vontam meg a vállam, majd a távirányírtóért nyúltam, utalva ezzel arra, hogy ha ismét egy sablonkérdésekből álló beszélgetést akart kezdeményezni, akkor a továbbiakban nem vagyok hajlandó figyelni rá.
- Amúgy elvesztek a ruháid, vagy mi van? - tény, hogy eléggé tetszett a látvány, de az már kevésbé, hogy ennek hatására kedvem lett volna kiszorítani közülünk minden levegőt.

thanks!




we were born to die

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Adam Fitzgerald
Ordinary people
avatar

• Foglalkozás : tanuló
• Hozzászólások száma : 8
• Join date : 2014. Oct. 31.

TémanyitásTárgy: Re: adam & rosa   Kedd Nov. 04, 2014 9:17 pm

Rosie & Adam
Néha meggondolatlanul csináltam dolgokat. Vagy nem is feltétlen meggondolatlanságnak nevezném ezt, csak hirtelen felindulásból cselekedtem. Nem szerettem előre megtervezni a dolgokat, és imádtam spontánul cselekedni. Idegesített, hogyha valami pontról pontra meg volt szabva, elő volt írva, hogy mit csináljak, vagy éppen mit mondjak. Engem az éltetett, ha nem tudtam előre, hogy mi fog történni, ha nem volt unalmas az élet, és bár jelen pillanatban – szex, cigi, zuhanyzás, és egy vodkanarancs után – nem vágytam különösebb izgalmakra. Pont elég volt az, hogy felpakoltam a lábamat a dohányzóasztalra, és elgondolkozva bámultam magam elé. Igazából nem tudom, hogy mi volt a késztetés, vagy pillanat, ami miatt úgy éreztem, hogy nekem feltétlenül meg kell szólalnom, de nem számított. Az sem számított volna, hogyha nem válaszol, sőt.. Inkább az volt a meglepő, hogy leült mellém, és hozzám szólt.
Elgondolkozva néztem őt, ahogy ott ült, és elképzeltem, hogy milyen lenne, ha ő is hasonló öltözetben lenne, mint én. A haja lágyan omlana a vállára, még jobban kihangsúlyozva világos bőrét, és azokkal az őzike szemeivel nézne rám.. Nem teljesen értettem, hogy miért vannak ilyen gondolataim, de azt hiszem, hogy teljesen normális, hiszen.. Lány, én pedig viszonylag kevés „ruhában” vagyok mellette, nem csoda, hogy ilyen gondolatok merülnek fel bennem.
- Attól, mert.. dugiban csináltad, láttam, hogy eléggé meglocsoltad még vodkával.. – mondtam neki kicsit elgondolkozott hangon, és a tányérjára pillantottam. Egy másodpercig megfordult a fejemben, hogy ellopok tőle egy falatot, aztán még is meggondoltam magam. Valahogy úgy gondoltam, hogy ha most megtenném, itt hagyna, és valamiért nem akartam egyedül maradni. Ki érti ezt? – Öhm.. Jó étvágyat! – mondtam helyette inkább kicsit bizonytalan hangon. Nem mintha bizonytalan lettem volna, egyszerűen csak úgy sikerült. Lehúztam még a maradék vodkámat, és azon gondolkoztam, hogy hozok még egy kortyot. Meg azon, hogy úgy elszívnék még egy cigit.
- Talán zavar..? – lassan egy vigyor kúszott az arcomra, ahogy felé fordultam. Tudom, hogy kihívóbban kérdeztem, mint az talán megfelelő lett volna, de nem izgatott annyira, hogy változtassak a stílusomon. És akkor már amúgy is kimondtam a szavakat, nem is számított igazán. – Te dohányzol..? – kérdeztem tőle halkabban, és közben az arcát fürkésztem. Kíváncsi voltam a válaszára, és.. azt hiszem, hogy valahol kellemetlen, hogy a mostohatestvérem, és még ezt sem tudom.

rosie <3 | szavak: 362 [ bocsi, szörnyű lett
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Rosetta White
Liar
avatar

• Tartózkodási hely : általában magad mögött megtalálsz
• Humor : hahahaNO
• Hozzászólások száma : 10
• Join date : 2014. Oct. 29.
• Age : 21

TémanyitásTárgy: Re: adam & rosa   Vas. Nov. 09, 2014 9:53 pm



tag: adam <3

words: 406

notes:  bocsánat a késésért  Cuki

I like it, I'm not gonna crack

Sosem voltam kibékülve a renddel. Ez alatt egyáltalán nem azt a helyzetet értem, amikor már nagyon ki kéne takarítani a szobámat. Sokkal inkább azt a fajta rendet, mellyel azok az emberek rendelkeznek, akik az egész életet hülye szabályok szerint akarják leélni. Pontban mindig ugyanakkor kelnek, és az első ásítás előtt végigolvassák a napirendjüket, hogy még csak véletlenül se hagyjanak ki egyetlen pontot sem. Mi ez, ha nem szörnyen unalmas? Aki azt mondja, hogy élete során kivétel nélkül mindenféle szabályt betartott, az vagy hazudik, vagy pedig sosem élt igazán. Nem akarok, és azt hiszem, nem is tudnék úgy élni, ahogy azt mások elvárják tőlem. Kötődhetek érzelmileg akármilyen erősen a személyhez, aki megpróbál irányítani, úgyis kinevetem. Tőlem szánhat akárki orvosnak, ügyvédnek, de akár még színésznőnek is, még meghalni is jobb lenne, mint mások akaratát teljesíteni az enyém helyett. Pláne, ha az a más ember az igazgató. Mosolyoghat az a barom akármilyen szépen, akkor sem fogok senkinek nyalizni annak érdekében, hogy ne bukjak meg. Értem én a lényeget, nem akarja, hogy a rossz jegyeimmel rontom az iskola hírnevét, de lehetne kreatívabb. Kicsaphatna, vagy valami.
- Nem dugiban csináltam, csak megakadályoztam, hogy lebeszélhess róla - bekapcsoltam a tévét, törökülésbe küzdöttem magam, majd a képernyőt bámulva kezdtem elfogyasztani a tányéromon heverő kaját. Próbáltam úgy csinálni, mintha nagyon érdekelne az, hogy Szösziliba hogyan vizsgálgatja Kockahas torkát a nyelvével, ami igencsak nehéz feladatnak bizonyult unott arckifejezés nélkül.
- Kösz. Nem kérsz? - nyújtottam Adam felé a tányérom. Mire kimondtam, arra gondolatban legalább már hatszor visszaszívtam. Teljesen összezavar a jelenléte. Normális körülmények között akkor osztanám meg mással a kajámat, ha a júliusi hőségben elkezdene fekete színű hó esni, egyszóval soha. A környezetemben mindenki tudja, kitekerem a nyakát, ha elvesz egy egészen kicsi falatot tőlem, arról álmodni sem mernének, hogy önként és dalolva ajánlom fel a dolgot.
- Ezt nem mondtam - vigyorodtam el én is, majd még egyszer, ezúttal sokkalta feltűnőbben végigmértem, minden egyes porcikáját. Nem is értem, miért nem jut eszébe az, hogy éjjel-nappal így mászkáljon. Valószínűleg elég sok mindenkinek tetszene. Nekem nagyon. Végignyaltam ajkaimon, s a fejemet ismét a tévé irányába fordítottam.
- Hát... Meglehet, hogy a múltkor eltűnt egy-két szál abból a dobozból, amit az asztalon hagytál - na jó, az valójában a kabátja volt, de mit számít? A lényeg, hogy három szép szál cigit eltulajdonítottam, és nem azért, hogy nézegessem. Ha akárki kérdezi, szeretem letagadni. Csak az tud róla, akinek feltétlenül tudnia kell, hisz ha nem tudná, akkor nem lenne mit szívnom.


thanks!




we were born to die

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




TémanyitásTárgy: Re: adam & rosa   

Vissza az elejére Go down
 

adam & rosa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Elhagyatott város
» Denver városa
» Part 14 / 12
» adam warren
» Urb, a kalandosztó városa

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Pretty Little Liars FRPG :: Iskolán kívül :: Otthonok :: Fitzgerald lakás-