Külső: 175 centis csoda, 55 kilós tömör gyönyör… ez vagyok én. De viccet félretéve, a mostani átlag női magassághoz képest egy kicsit nagyobbra nőttem. Testalkatom sportos és feszes a balett óráknak köszönhetően, formás és csinos hála édesanyám génjeinek. Szögletes pofimat szmöre, egészen a derekamig érő, sűrű, enyhén hullámos haj keretezi. Arcomat és a testem egészét a vörös hajúakra jellemző fehér bőr borítja, amit sehogy sem lehet rávenni arra, hogy barnuljon le egy kicsit. Ha pedig hosszas napozással szeretném kierőszakolni belőle, azzal vág vissza, hogy jól bedurcizik – láttatok már dühös kisgyereket? – és feladja a szolgálatot… ugye mondanom sem kell, hogy mennyire kellemetlen, amikor az ember leég?! Eredeti szemszínem korall zöld és igen, utálom a szempilláimat, annak ellenére, hogy sűrűk és hosszak… mert vörös színűek! Vajon mit gondolt isten, amikor úgy döntött, tűzszínűre festi a pilláimat? Ajkaim formásak, nem túl vastagok, és nem túl vékonyak, az orrom pedig remekül kiegészíti az arckompozíciómat.
A fiatalok nagyobb részétől eltérően jobban szeretem az elegáns ruhákat, mint a sportosakat. Képtelen vagyok edzőcipőtket hordani, mert nem érzem jól magam bennünk, egyszerűen nem illenek a személyiségemhez és a stílusomhoz. Oda vagyok a csipkés, apróvirág mintás ruhákért, a ruhatáramban rengeteg őszi színű ruhadarabot találni, és azokon belül is inkább bordót, de akadnak még hűvösebb és melegebb árnyalatú ruháim is. Oda vagyok a fekete, a fehér színért és a vörös rúzsért. Bár az utóbbit Joel nem igazán engedi meg, mert szerinte túl kirívó. Titokban sem tudom viselni, ugyanis a tanáraim ugyanazon a véleményen vannak, mint ő, így ha ki is kenceficézném magam a tudta nélkül, holtbiztos, hogy tudomást szerezne róla. Alkalomadtán, mondjuk egy-egy felolvasó estén használhatom, de a mindennapokban nem.

Belső: Két lábon járó, egyfolytában nevető, de ha nem, akkor legalább mosolygó, szinte mindig boldog és tettre buzgó mócsing vagyok, kedves és humoros természetemnek köszönhetően könnyen barátkozom, és emiatt mindig nagy társaságokban mozgok. Sosem célom a figyelem középpontjába kerülni, mégis gyakran megtörténik, ez pedig annak tudom be, hogy fantáziám igencsak színes skálán mozog, illetve annak, hogy világéletemben színésznő akartam lenni, és az életet is néha úgy fogom fel, mintha csak egy színdarab lenne. Hál’istennek nem vagyok önző, felfuvalkodott hólyag, viszont a bizalmam és a méltóságom nem hiányos, mind a kettőn a helyén van. Nem szeretem, ha a becsületem csorbul, így nem is tűröm el, ha valaki meg akar alázni. Tudom, senki sem, de én igencsak agresszívvé tudok válni olyankor. Senki ne féljen, félreértés ne essék, nem az asztalom a verekedés, viszont annál inkább a szócsaták.
Cserfes vagyok, rengeteget tudok beszélni, és gyorsan váltom a témákat… időnként nehéz rám figyelni, így nem is teszi rosszul, ha hegyezi a fülét a hallgatóságom. Gyakran szokott elhangozni a „Jön a rablómese!” mondat a barátaim szájából, ugyanis nagyon szeretek részletekbe bonyolódni, ha mesélek. Egy rövid, szinte lényegtelen sztorit is trilógiaként tudom előadni.
Szeretek viccelődni, rengeteget tréfálkozom a barátaimmal, és néha nagyon komolytalannak tűnök emiatt. Pedig nem vagyok az, esküszöm! Minden beadandómat időben adom le, és annyira szorgalmasan tanulok, amennyire csak időm engedi.
Együtt érző lénynek tartom magam, és jó hallgató, beszélgetőtárs is vagyok. Szeretem, ha körülöttem mindenki mosolyog és boldog, és szinte kötelességemnek érzem felvidítani azokat, akik lógatják az orrukat. A késztetés ellenére is igyekszem nem túl erőszakosnak lenni, hisz tudom, hogy az emberek néha lehetnek szomorúak az összes rossz miatt, ami velük történik.
Bár titkolom, még mindig vannak rémálmaim a bizonyos estéről, amikor karamboloztunk. Aztán egyszer csak felriadok, és amikor rájövök arra, hogy az ágyamban vagyok, és éjjel valahány óra van, zokogni kezdek. Egyrészt azért, mert megnyugszom, amiért biztonságban vagyok, másrészt pedig azért, mert egy másik dimenzióban újra át kellett élnem a szörnyűséget és a veszteséget.
Sokszor vagyok rossz helyen, és rosszkor, ezért gyakran megesik, hogy bajba kerülök, olyankor pedig szabadkozhatok… hiába, ha a bizonyítékok másra utalnak.
Joel sikerességének köszönhetően sosem szenvedtem hiányt semmiben. Talán ezért is van az, hogy az egészségesebbnél egy picivel jobban szeretek vásárolni, de egyéb bűnös szenvedélyeim nincsenek, esküszöm.