Nincsen túlságosan sok türelmem a kölykökhöz, lényegtelen milyen korban vannak. Éretlenek, bosszantóak és azt hiszik önmagukról, hogy milyen kivételesen okosak és tehetségesek vagy éppen, hogy mennyire elfuseráltak, hogy a világ összefogott ellenük, csak mert még tizenéves létükre nem találják a helyüket. Mondhatom ekkora fatális marhaságot még életemben nem hallottam, de ez valahogy mindig mosolyra bír. Most pedig ezeknek a kis pokolfajzatoknak kellene előadást tartanom, bizarr. Lássuk, a kurzus túlnyomó része, mégpedig az amelyik azt hiszi bármit megtehet az utolsó sorokban fogják pótolgatni azt, ami az éjjel sajnálatos módon nem jött össze - nem csak nekik, merthogy nekem se - ami pedig a kisebbséget illeti az első sorban kitartóan próbálnak majd figyelni és minél értelmesebb képet vágni ehhez az egészhez kisebb-nagyobb sikerekkel. Hirtelen nem tudom eldönteni melyik a rosszabb. De az ember ma már hozzon áldozatokat, akkor hajrá!
- Clarissa, magának már nem órán volna a helye? Egész pontosan nálam? - Micsoda véletlen. Fordultam a terem előtti folyosóra egy jó nagy adag kávéval a kezemben. Szükségem lesz rá, kétségtelenül. talán még kevés is lesz.
- Esetleg megtisztelne minket a jelenlétével? Megköszönném... - Álltam meg a terem ajtaja előtt. Na így kell példát mutatni. Késtem volna? Talán egy-két percet, de ennyi igazán belefér. Ami azt illeti ennél jóval többet is megengedhetnék magamnak, hiszen mindössze tizenöt perc alatt előtudom adni amit kell. Ha a kisasszony is úgy akkor udvariasan előre engedem majd jó magam is belépek a helyiségbe.
- Nos hát akkor, köszöntök mindenkit az első általam előadott matematika órán. A többség már ismer... Mindenek előtt szeretném elmondani, hogy engem a legkevésbé sem érdekel, hogy ki miért van itt vagy éppen, hogy ki hogyan jutott be. Ez maradjon az önök dolga. Az én dolgom viszont, hogy a legjobb tudásom szerint adjam elő a tananyagot abban bízva, hogy önök majd megerőltetik magukat és olykor tiszteletüket teszik az előadásomon annak reményében, hogy így majd némi tudásra tesznek szert. - Mindeddig érdekesnek találtam egy ilyen lehetőséget, hogy másoknak adhassak át a kimagasló tudásomból, mist viszont el nem tudok képzelni ennél unalmasabb foglalkozást.
- Most hogy lefutottuk a tisztelet köröket talán kezdjük is, valami egyszerűvel. - Kihagytam volna valamit? Azt hiszem, de nem gondolom, hogy tartanom kéne attól, hogy majd óra után megrohamoznak a kérdéseikkel. Egyébként sem óvodáról van szó, reményeim szerint. Majd megtalálnak a kérdéseikkel, feltevéseikkel, ha valóban annyira érdekli őket a véleményem. Fogtam egy krétát majd egy árva szó nélkül felvázoltam egy egyszerű, ám de hibás törvényt a táblára.
- Bárki, bármi észrevétel? Akármi? Clarissa? - Fordultam ismét a diáksereg felé majd kiszemeltem magamnak első áldozatomat. Ez mindenképpen egy jó kezdet lehet. Hát nem volt épp valami biztató a látvány, de nem adom fel! Ellépve a táblától ráérősen kezdtem el sétálgatni az első sorok között magamban könyörögve, hogy valakinek tűnjön már fel végre, hogy ez egy durván elhibázott pofon egyszerű feltevés.