Úgy tesz, mintha valami dolga lenne valahol máshol, határozott léptekkel sétál el a folyosó végéig. Aztán ugyanilyen határozottsággal megfordul és a másik irányban is végigsétál a folyosón, mintha valami dolga lenne a másik irányba. Most sem megy tovább a folyosó másik végénél, megfordul és kezdi elölről az egészet. Aki veszi a fáradtságot és észreveszi, hogy létezik, az már rég kiszúrhatta, hogy vár valamire vagy valakire. A krimik szerelmesei és a többi furfangos diák akár azt is megállapíthatta, hogy nem várhat mást, mint valakit, akinek ezen a folyosón van a szekrénye. Az igazi sasszemek még azt is kiszúrhatják, hogy csöppet sem olyan nyugodtan sétál, mint ahogy szeretne, izgul, nagyon is. Még a tenyere is izzad, igaz, ezt csak a farmerje veszi észre, amikor megtörli a hátuljában a kezeit. Ha a kiszemelt személy nem érkezik meg hamarosan, akkor valaki kénytelen lesz megkérdezni Alt, hogy mi a fenét járkál itt fel és alá a táskájával a hátán, kockás ingjét a nadrágjába tűrve, többé kevésbé megfésülködve?